Ismerkedj meg Rebekával, Felhővel, Jánossal és a többiekkel.
Mentett barik ők, akik a Noé Állatotthonban laknak.
Szelíd, kedves, mókás állatok, hallgatnak a nevükre is és ha hívjuk, értik - de természetesen csak akkor jönnek oda, ha maguk is úgy akarják. Mindazok közül, akikkel eddig a Noéban találkoztam, ők azok leginkább, akiket „úúúúgy hazavinnék”, olyan kis
kedvesek!
Ha némi
ropogós zöldséggel a kezedben lépsz be a malacok, ludak, tyúkok, kakasok, kecskék
és birkák birodalmába, akkor az első csapat, aki megrohamoz, Ők lesznek: a Barik.
Leginkább egy alomra való kölyökkutyához tudnám hasonlítani a lelkesedésüket. A
bátrabbak néha két hátsó lábukra állva próbálnak a többiek fölé kerekedni, kóstolgatják
a ruhád és olykor még a lábadra is
lépnek:)
Kinga és Felhő |
Interjúzni ma direkt üres kézzel mentem hozzájuk, mert másképp nem lehet nem velük foglalkozni... Ilyen körülmények
között viszont inkább félénknek mutatkoztak. Ahogy a malackás cikknél, most is
Schneider Kingának köszönhetjük az interjút, aki elmesélte a nyáj viszontagságos történetét.
Márciusban befejeződött a bő két éves elkobzási procedúra és
végre megérkezhetett a menhelyre Felhő egész családja: Rege, a kos és 8 kis felesége. Ráadásul meglepetésként
egy újabb bababárány, az alig egy hetes Rebeka is túlélte az iszonyatos
körülményeket. Itt olvashatod el a menhely beszámolóját, amiből szeretném idézni a kedvenc részemet: „biztonságba, nyugalomba helyeztük őket. Kaptak enni, inni bőven, jó minőségű takarmányt. Az éjszakai felügyeletüket Peru lámánk vállalta önként, aki azonnal jött és köszöntötte a kis nyájat. Legjobban természetesen a pici bűvölte el, aki pont ugyanolyan foltos mint Ő. A szimpátia egyébként teljesen kölcsönös.”
De Felhő ekkorra már
nem is igazán akart közéjük tartozni. Emberek nevelték, így ő is nagyjából embernek tartotta magát. Egy 4-lábú barátja
lett a menhelyen: Panka, a fiatal szarvas lány.
Felhő inkább tartozott össze Pankával, mint a saját fajtájával. Vele
aludt, vele jött-ment napközben, egyszóval őt fogadta el családjának. Így ment
ez egészen addig, míg meg nem érkezett a menhelyre a 3 kis liliputi bari: János, Sárika és Törpi.
idézet:„Apró termetük miatt megúszták az első tavasszal esedékes húsvéti
bárány státuszt és életben hagyták őket. Elkerültek egy állatsimogatóba, onnan
pedig egy tanyára. A tanyáról elköltöztek, így a sorsuk megint bizonytalanná
vált és újra a pörkölt árnyéka lebegett a fejük felett.” Így kerültek be ők is a menhelyre. Barátságos, emberhez, kutyához szokott kis csapat, akik mindhárman hallgatnak a nevükre és igénylik a 2 és 4 lábú társaságot egyaránt.
Közülük Jánossal, ki tudja miért, Felhő összebarátkozott. Lassacskán
megkedvelte a két kislányt is, míg végül szép fokozatosan visszatért saját fajtájához.
János és Rege, a két ivartalanított kos, egyetlen szolid összecsapással
elintézték a hatalmi harcot, s most békében éldegélnek egymás mellett. Most már
az összes bari együtt alszik. Ugyanabban az istállóban van a főhadiszállásuk,
mint a Ursuláéknak, a malackáknak, akikről már korábban olvashattál ugyanitt.
Ha szeretnél segíteni a mentett bariknak, lehetsz menhelyi
önkéntes vagy virtuális
örökbefogadó, azaz egy kiválasztott állat támogatója. Ez itt pedig a hivatalos "hogyan segíthetsz cikk?" a menhely oldaláról.
Őket, a menhelyen élő barikat soha senki nem fogja már többé a saját céljaira használni, sem a bundájukért, sem a húsukért nem fogják őket bántani. Évente egyszer nyírják és körmölik őket. Természetüknél fogva félénk, szelíd, békés lények. Nagyon szomorú a tudat, hogy máshol mind a húsukért, mind a bundájukért rendszeresen bántják őket. Ha nem tudod, vegánként miért ellenezzük a gyapjúipart, olvasd el ezt a cikkemet: Mi a gond a gyapjúval?
Őket, a menhelyen élő barikat soha senki nem fogja már többé a saját céljaira használni, sem a bundájukért, sem a húsukért nem fogják őket bántani. Évente egyszer nyírják és körmölik őket. Természetüknél fogva félénk, szelíd, békés lények. Nagyon szomorú a tudat, hogy máshol mind a húsukért, mind a bundájukért rendszeresen bántják őket. Ha nem tudod, vegánként miért ellenezzük a gyapjúipart, olvasd el ezt a cikkemet: Mi a gond a gyapjúval?