FENNTARTHATÓ AKTIVIZMUS Melanie Joy előadásának kivonata

Melanie Joy vegán pszichológus és aktivista. 
A carnism (kárnizmus) fogalom megalkotója, 

Szuper előadást tartott arról, hogy VIGYÁZZUNK SAJÁT MAGUNKRA,
hogy aktivistaként hosszú távon hatékonyan tudjunk dolgozni.
Magyar felirat helyett egy összefoglalót írtam azoknak, akiknek ez angolul túl sok.


Egy olyan világban élünk, ahol a társadalom minden nap nyomást gyakorol ránk, hogy idomuljunk a domináns ideológiához, egy rendkívül erőszakos ideológiához. Egy olyan világban élünk, ahol mindenütt holttestek vesznek körül minket a boltok polcain. Emberek, akiket szeretünk, megeszik ezeket a holttesteket, és úgy tesznek, mintha ezzel semmi baj nem lenne. Majd ezek után minket néznek hülyének. Minden nap cipeljük magunkkal az állatok mérhetetlen szenvedésének tudatát.

Fenntartható aktivizmus alatt azt értem, amikor az amit kapsz, egyenlő azzal vagy több, mint amit magadból adsz. A lényeg, hogy odafigyelj a saját igényeidre. Fizikai, praktikai, érzelmi, pénzügyi, spirituális igényeinkre egyaránt.
Gondolj bele, milyen olyan emberrel párkapcsolatban lenni, aki nem figyel oda az igényeinkre. Ugyanezt éljük át akkor is, amikor mi magunk nem adjuk meg saját magunknak, amire szükségünk van.
A fenntarthatóság az egyik kulcskérdés abban, hogy a mozgalom fejlődjön és végül elérje a célját. A fenntarthatóság nem valami, amink van, hanem valami, amit gyakorlunk, amit csinálunk, ahogy viselkedünk saját magunkkal szemben.

TANÁCSOK:
1. Helyezd előtérbe a saját fenntarthatóságodat! (Tanulj meg nemet mondani!)
2. Tájékozódj a BURN-OUT és a STS kérdésében! (alább kifejtve)
3. Légy tudatában a saját igényeidnek!
4.  Hozd meg a döntést, hogy gondoskodni fogsz a saját igényeidről! Kérdezd meg magadtól minden nap: mire van szükségem, hogy jobban érezzem magam?

Hány olyan tétel van ezen a listán, amit Te is így érzel?

1. úgy érzem, az aktivizmusom soha nem elég, többet kellene tennem
2. mások problémái nem igazi problémák; semmi ahhoz képest, amiket láttam
3. néha nehezemre esik meghallgatni másokat
4. ha tehetem, elkerülöm a többi embert... kicsit már túl sok nekem az emberekből....
5. a világban többnyire 3 féle szereplőt látok: áldozat, agresszor, megmentő
6. úgy érzem, eltávolodtam másoktól, a világtól vagy saját magamtól
7. rengeteget aggódom, szorongok
8. néha bűntudatom van, ha jól érzem magam, bulizom
9. a saját igényeim nem olyan fontosak, azokra nem figyelek, az állatok a fontosak
10. néha rám törnek rémes gondolatok arról, amiket láttam/ néha rémálmaim vannak
11. egyre könnyebb engem felidegesíteni
12. cinikus vagyok, nem hiszem, hogy az emberiség, vagy a világ jobb lesz
13. szerintem valami vagy jó vagy rossz, köztes megoldás nincs
14. néha már nem érzek semmit, nem érzem a fájdalmat, a szomorúságot sem
15. mindenki csak kihasznál, mindenhol csak segítek és velem senki sem törődik
16. olyan vagyok, mint egy szuperhős, bármit elviselek, bármire képes vagyok
17. alvászavaraim vannak (nem tudok pihentetően vagy eleget aludni/ túl sokat alszom)
18. nem érzem, hogy képes vagyok változást elérni az emberekben
19.  depressziós vagyok
20. tehetetlennek és reményvesztettnek érzem magam

Traumatizáltak vagyunk mindannyian, akik szembesültünk azzal, mit történik az állatokkal az iparágakban.  Ezt nevezik úgy, hogy STS (secondary traumatic stress). Ez nem más, mint  a PTS vagyis a poszt traumás stressz másodlagos formája, amit az él át, aki tanúja mások traumájának, jelen esetben mások brutális bántalmazásának. Fontos tudni, hogy az STS normális és egészséges reakció arra, amikor szörnyűségeket látunk. Amikor ezzel nem foglalkozunk, amikor ebből már komoly problémáink vannak, azt nevezik úgy, hogy STSD szekunder traumatikus stressz rendellenesség.
- Tehát a PTSD az áldozatok problémája. 
- Az STSD pedig az erőszak tanúinak problémája. 

Az, hogy az STS-ből kialakul-e STSD, vagyis más szóval kórossá válik-e a saját reakciónk arra, amit tanúként átéltünk (az állatokkal történő borzalmakat értjük most ez alatt), két tényezőtől függ:
- a stressz faktor vagy a trauma intenzitásától
- a saját lelki egészségünktől

A traumák olyanok a léleknek, mint a kórokozók az immunrendszernek. Ha erős a "lelki immunrendszerünk", ezt nevezi Melanie Joy rezilienciának, akkor meg tudunk küzdeni ezekkel a nehézségekkel.

Amikkel erősíthetjük a saját lelki ellenálló képességünket:

1. Ápoljuk emberi kapcsolatainkat, barátságainkat! Engedjük meg magunknak, hogy nem vegánokat is szeressünk! 
2. Ismerjük fel saját igényeinket és ismerjük el jogosságukat! Gondoskodjunk önmagunkról is!
3. Ha már tudjuk, mit történik az állatokkal, ne nézzünk további sokkoló képsorokat.
4. Legyen egy ember az életünkben, aki figyel ránk, aki annak lát, akik vagyunk.
5. Minden nap legyen szünet, pihenés, legalább egy óra nem strukturált idő, amikor azt csinálunk, ami jól esik, amikor kikapcsolunk, mint egy töltőre tett aksi.
6. Tudatosítsuk, milyen érzéseink, gondolataink vannak! Folyamatosan beszélünk magunkhoz. Álljunk meg naponta többször és vegyük észre, hogyan beszélünk magunkhoz. Változtassuk meg a hangnemet! Legyünk kedvesebbek önmagunkhoz!
7. Fogadjuk el a tökéletlenséget magunkban és másokban is!
8. Tanuljunk hatékony kommunikációt!
9. Adjunk hálát azért, amiket kaptunk az élettől!
10. Adjuk meg magunknak engedélyt arra, hogy ne mindenkinek minden helyzetben beszéljünk a vegánságról. Nem kell napi 24 órában folyamatosan aktivistának lenni. Kell pihenni is.


záró idézet az előadásban:
"Ne csak azt kérdezd magadtól, mire van szüksége a világnak!
Azt a kérdést is tedd fel magadnak, mire van szükséged neked,
hogy úgy érezd, igazán élsz!
Hajrá, csináld azt!
Mert a világnak szüksége van olyan emberekre,
akik igazán élnek"
Howard Turman



Üdv az oldalon!

Szinte biztos, hogy Téged is, ahogyan engem is: vegyes táplálkozásúnak neveltek. Azt tanultuk, hogy ez így normális. Nem túl jó érzés rájö...