Semmiképp nem
azért, mert a vegán életmód hülyeség. Bár sajnos könnyű erre
a következtetésre jutni – és teszik is jó páran. Ezért
gondolom hasznosnak megírni ezt a cikket most.
A „dilis” szó
olyasvalakiket jelöl, akik nem normálisak. Mi az, hogy normális?
Norma követő. Vagyis követi a többségi társadalom által
képviselt, elfogadott értékrendet, szokásokat. A normális nem
egyenlő azzal, hogy jó, helyes, becsületes. Pusztán megszokott és
elfogadott. Amerre a nyáj megy, arra van az előre. Az ettől elérő
irány a nem normális.
A vegán életmód
követése mind erkölcsileg, mind érzelmileg, mind
környezetvédelmileg, mind egészségügyileg előbbre visz minket a
jelenlegi többségi életformához képest. Ám ahhoz, hogy a
nyájtól – a többségi társadalomtól – eltérjünk, egy olyan
tulajdonságra van szükség, amit úgy neveznek: non-konformizmus.
A normális, azaz a társadalmi normákat követő ember a
konformista ember, akinek jól megy az alkalmazkodás és nem megy
jól az ellenkezője. Ezzel szemben a non-konformista emberek eleve
már sok szempontból kilógnak. Ezért van, hogy a non-konformista
emberek könnyebben, gyorsabban térnek át a vegán életmódra.
Számukra nem akkora ügy szembemenni az árral. Vagy azért, mert
eleve hangadók, divatdiktátorok, vagy gondolkodásukban
függetlenebbek, bátrabbak, vagy csak mindig is furának tartották
őket, tehát már rég megszokták a kiközösítést, a lenézést.
Nem minden non-konformista ember lelkisérült, avagy „dilis”,
van, aki szimplán bátor, okos, hangadó. De sokan nem bátorságból
lógnak ki, hanem mert nem sikerült beilleszkedniük a társadalomba.
Az eredmény ugyanaz minden esetben: árral szemben úszni, kilógni
megszokott.
A mozgalom elején,
amikor még nem olyan elfogadott, tehát nehezebb vegán elvek
szerint élni, logikus módon nagyobb arányban lesznek azok, akik
nem konformisták. Ahogy egyre több a vegán termék és egyre
inkább bekerül a köztudatba az, hogy a vegán életmód
egészséges, úgy lesz egyre könnyebb az életmódváltás és vált
át több alapvetően konformista ember is a vegán életmódra. A
normakövető embereknek nehezebb és ezért ők később
kapcsolódnak be a változásba. Ezért vannak most még az átlag
populáció arányainál nagyobb arányban a nonkonformisták, és
azon belül is a „dilisek” a vegánok között. Ettől nem kell
megijedni és messze menő következtetéseket levonni. Ahogy halad a
folyamat, úgy hígul fel ebből a szempontból is a mozgalom
képviselőinek csoportja, úgy lesz egyre sokszínűbb és egyre
nagyon rétegeket érintő.
Sok non-konformista
nem érti, mi tart ennyi ideig másoknak. De egy konformista embernek
nem megy olyan könnyen, hogy a családjában, munkahelyén, barátai
között felvállalja a változást, vagy egyáltalán el merjen
gondolkozni az érveinken. Nekik több idő kell, több információ,
több segítség. Mert nem mindenki lóg ki évtizedek óta a sorból.