
A támadás védekezést szül. A védekezés pedig egy nagyon zárt tudatállapot - ha lehet így nevezni. Nekünk pont nyitottságra van szükségünk, hogy az érveink meghallgatásra találjanak. Támadással téríteni olyan, mintha jól pofon vágnánk valakit, mielőtt össze akarunk vele ölelkezni. Nem ésszerű. Elítélhetünk cselekedeteket, de a cselekedet nem egyenlő az emberrel. Az ember képes változni. Képes belátni dolgokat. De nem attól, ha bántják. Érthető, amikor dühösek leszünk. Nem tartom jogtalannak a dühöt, amit érezünk mi, vegánok. De meg kell tanulnunk elengedni ezeket az érzéseket és megkeresni a jót a másik emberben, hogy szeretettel nézhessünk rá és tudjunk vele barátokként beszélgetni. Már ha hatni akarunk rá. Ha nem, akkor mindegy. Ha nem találok jót egy emberben és nem tudok rá szeretettel nézni, akkor a magam részéről igyekszem nem kommunikálni vele. Bízom benne, hogy lesz majd más, aki tud.

Kedvenc idézetem: a kétségbeesés legjobb ellenszere a cselekvés!
Azt gondolom, akkor fordulunk az erőszakhoz, amikor elkeseredettek vagyunk, amikor már nem hiszünk a megoldás létezésében, csak átjár a düh és robbanunk. Erről nekem Yoda mester jut eszembe. A félelem a sötét oldal kapuja. A félelem dühöt szül, a düh gyűlöletet... vagy valami ilyesmi. De lényeg a lényeg, hogy minden a félelemből fakad. Kétségbeesettek vagyunk és azt hisszük, sose lesz ennek a vérengzésnek vége, aminek tanúi vagyunk. De vége lesz! Igazunk van és ezt be fogják látni. Mindenkinek, aki kétségbe esik, azt javaslom, tegyen valamit! Vigyen szórólapokat bioboltokba, írjon blogot, főzzön vegán vacsit ismerőseinek, osszon meg vegán előadásokat, írjon recept blogot, menjen el menhelyre segíteni, jelentkezzen önkéntesnek, segítsen!