A házi tojás kérdése

Emlékszem, régen mennyit jártam a piacokat, kérdezgetve a tojást áruló néniket, hogy ugye szabadon kapirgáltak a tyúkjaik, mert én olyan tojást keresek... Hasonló indíttatásból többektől hallottam, hogy csak olyan tojással főznek, ami otthonról van, ahol anyu tyúkjai vígan élhetnek, míg meg nem halnak.
Miért ne ehetnénk tojást, ha a tyúk szabadon futkos, éli világát és nem ölik meg?

Lotti

Mivel évek óta mentett tyúkok is családom részét képezik, testközelből látom a helyzetet. Ismerem a különböző hangjelzéseiket, hangulataikat, szokásaikat. Kittin például minden alkalommal látni, hogy tojni fog: kétségbeesetten kotkodácsol előtte vagy fél órát. Olyan, mint egy vajúdó nő. Nem véletlenül. A popsijukon a nyílás, az úgynevezett kloáka, ahol a kaki és a tojás is kijön, egyáltalán nem tojásméretű alaphelyzetben. Ugyanúgy, ahogy egy nő hüvelynyílása sem csecsemőfej, csecsemőváll méretű. A tágulás fájdalmas. A kinyomás fájdalmas. Többször elkaptam a pillanatot, amikor Lotti kinyomta a tojást. Nekidőlt Kittinek, behunyta a szemeit, leszegte a kis fejét és egy pillanatra olyan volt, mintha összeesett volna. Nehéz ezt szavakkal visszaadni. De józan ésszel belegondolva: miért fájna nekik kevésbé, mint az ember anyáknak a szülés?
 De facto ők nem szülnek. Ők menstruálnak. Minden tojás - ha nem volt a színen kakas - egy meg nem termékenyített petesejt, ami fájdalmak közepette távozik a tyúk szervezetéből.
Hogy hogyan tenyésztette ki az ember a fácánhoz hasonló szabadon élő, évente 1-2 alkalommal fészkelő madárból a naponta tojó tyúkot: elképzelni sem tudom. Valahogy úgy, ahogy yorkshire terriert csinált a farkasból, gondolom.

A fácán maximum 12 tojást tojik évente.
A nagyüzemi tyúk 22-23 óránként egyet.
A háztáji tyúk 2-3 naponta egyet.
Elképesztően természetellenes igénybevétel ez a kicsi testüknek. A tojócsatorna, amin a tojás eljut a külvilágig, pár év alatt megrokkan a terheléstől. A meg nem ölt tyúkok nagy része tojócsőgyulladásban hal meg. Ez egy rettentő fájdalmas és nem túl gyors halál. Első és máig legkülönlegesebb tyúkbarátném, Matilda, 8-10 napon át szenvedett, mielőtt belehalt. Akkor még nem tudtuk, hogy van ilyen. A boncolás során derült ki. A megrepedt tojócsatornán át egy tojás kijutott a hasüregbe, elfertőződött. Szepszisben halt meg nagy fájdalmak közepette.
    A kanapén a kosárkájában ülve aludt el végleg. Matyi kutyám őrizte. Azt kérdezed, hogy kerül a tyúk a kanapéra? Felugrik magától, ha egészséges. Azt kérdezed, hogy kerül a tyúk a lakásba? Betotyog az ajtón. Mert kíváncsi, mert szeret velünk lenni, mert ragaszkodó, mert szeret az ölünkben vagy mellettünk ülve pihenni. Mert családtag.

Külföldi vegán menhelyek honlapján olvastam, hogy nem veszik el a tojást a tyúkoktól. Megtörik nekik és ők maguk megeszik. Visszaépítve a sok elpazarolt tápanyagot, amit felemészt a rendszeres tojásgyártás. Az én lánykáim, Lotti és Kitti, rettenetesen megijedtek, amikor feltörtem előttük egy tojásukat. Kétségbeesetten ugráltak körülötte, mintha valahogy vissza akarnák csinálni, amit én ott a szemük láttára tönkre tettem. Nem volt kakasunk, tehát ez csak egy petesejt volt, nem a kicsinyük, de mintha ők mégis azt hitték volna. Szörnyű érzés volt. Végül az vált be nálunk, hogy megfőzöm a tojást és utána feltálalom nekik. Imádják. Az övék.Van, aki szerint ez gusztustalan. Szerintük nem az.

Nem gondolom, hogy jogunk lenne
- bármit elvenni tőlük,
- használni a testüket,
- fogva tartani őket,
- vagy egyáltalán: megvásárolni őket.
Ez az egész már ott elcsúszott, hogy pénzért megveszünk egy tyúkot és a tulajdonunknak tekintjük. A jelenleg érvényben lévő jogrendszer ezt legitimizálja. Akárcsak egykor a vérbosszút, halálbüntetést, rabszolgatartást stb. "Nagyapámék is tartottak tyúkokat" - mondta valaki a minap. Az én egyik nagyapám meg ivott és bántotta a családját. Ez feljogosít engem ugyanerre?

Olyan világban szeretnék élni, ahol senki nem tulajdona egy nála erősebb másiknak és senki nem használja mások testét a saját céljaira. A tojás és más állati eredetű termék bojkottálásával napi szinten kiállunk egy ilyen világért.
Elvehetném a madaraim tojásait és megehetném. Habár az övék és nem nekem tojták, de ha akarnám, elvehetném. Ettől ők még relatíve jól eléldegélnének a kertben. De egyrészt látva, hogy mivel jár a tojás, igazából kicsit sem vágyom rá. Másrészt szükségem sincs rá, se az egészségem, se gasztronómiai örömeim érdekében. Sokkal értékesebb és jövőbemutatóbb, hogy az állati eredetű termékek bojkottálásával magunk is bizonyság vagyunk arra, hogy az állathasználat nem több, mint egy elhagyható rossz szokás.