"Egyiküket a jelenlegi jogrendszer szerint el szabad venni az anyukája mellől születésének napján, a másikat csak 6 vagy 8 hetesen. Az egyiket szabad akkora helyen tartani, hogy egy lépést se tudjon tenni, a másikat nem. Az egyiket meg szabad ölni akár kölyökként is, a másikat nem. Mi lehet olyan hatalmas különbség közöttük, ami indokolja ezt a jelentős morális különbségtételt?
Erre a legprimitívebb válasz az szokott
lenni, hogy az ott a bal oldalon: „arra való”, vagy „azért van”. Ennél kicsivel
kifinomultabb válasz szokott lenni az, hogy az egyik egy „haszonállat” a másik
egy „társállat”. Haszonállat és társállat. Egy kategória-rendszer, amit jó
eséllyel mindannyian az általános iskolában hallottunk először. Mert ezt a
gyerekeknek meg kell tanítani! Mert
maguktól nem tudják. Mert ezt a különbséget mi alkottuk meg. Ez egy kitalált
dolog. Holnaptól lehetne akár fordítva is. Szokták ugyan mondani, hogy az ember
többnyire növényevőt fogyaszt és ragadozót tart társállatnak, de ez nem igazán
állja meg a helyét. Bobek, egy barátom törpenyula, legalábbis határozottan
tiltakozna az ellen, hogy őt ragadozónak tituláljuk. A kutya és a macska is tartható növényi koszton
és a növényevő állatok is nagyon népszerű társállatok. Egyszóval ezek kitalált
dolgok. Ennek a morális megkülönböztetésnek egyetlen valódi alapja van, és az
az erőfölény.
Emberek vagyunk, tehát megtehetjük. De megtehetjük az ellenkezőjét is. Megtehetjük, hogy azt mondjuk: amit nem kívánnék a kutyámnak, azt nem teszem meg egy szarvasmarhával, hallal, tyúkkal vagy bármilyen más állattal sem."
Emberek vagyunk, tehát megtehetjük. De megtehetjük az ellenkezőjét is. Megtehetjük, hogy azt mondjuk: amit nem kívánnék a kutyámnak, azt nem teszem meg egy szarvasmarhával, hallal, tyúkkal vagy bármilyen más állattal sem."
(Bonifert Anna: Állatvédők Könyve, 98. oldal)
