Amikor az emberek tudomást szereznek arról, milyen borzalmas dolgok történnek az állatokkal a mezőgazdaságban, a leggyakoribb reakciójuk ez: „nem szabadna kegyetlenkedni velük” vagy „csak úgy szabadna állatokat használni, ha jól bánnak velük”. A használat tehát nem baj, csupán a kegyetlenkedést kellene betiltani. Ezen alapszik számos nagy állatvédelmi szervezet tevékenysége. Azért lobbiznak, kampányolnak például, hogy a tyúkokat nagyobb ketrecekben tartsák, vagy ketrecek helyett nagyobb termekben. Ez az úgynevezett állatjóléti megközelítés. Ezzel szemben az állatjogi megközelítés azt a kérdést teszi fel: Van-e jogunk egyáltalán arra, hogy fogva tartsuk és megöljük az álatokat? Van-e jogunk egyáltalán használni őket?
Nem azért használunk állatokat például étkezési vagy ruházkodási célokra, mert szükségünk van rá. Azért tesszük, mert ez a megszokott, bevett gyakorlat, és mert kényelmesebb nem változtatni.
Az állatoknak esélyük sincs védekezni. Egyértelmű erőfölényben vagyunk. De az erőfölény nem egyenlő a joggal.
Lehet állatok használata nélkül élni. Étkezni, ruházkodni, kikapcsolódni stb. Egészséges és egyáltalán nem nehezebb vagy drágább, mint a megszokott életvitelünk. Az állatok használata kegyetlen, minden jogalapot nélkülöz és felesleges.
