A Bari Brigád

Ismerkedj meg Rebekával, Felhővel, Jánossal és a többiekkel. Mentett barik ők, akik a Noé Állatotthonban laknak. Szelíd, kedves, mókás állatok, hallgatnak a nevükre is és ha hívjuk, értik - de természetesen csak akkor jönnek oda, ha maguk is úgy akarják. Mindazok közül, akikkel eddig a Noéban találkoztam, ők azok leginkább, akiket „úúúúgy hazavinnék”, olyan kis kedvesek!

Ha némi ropogós zöldséggel a kezedben lépsz be a malacok, ludak, tyúkok, kakasok, kecskék és birkák birodalmába, akkor az első csapat, aki megrohamoz, Ők lesznek: a Barik. Leginkább egy alomra való kölyökkutyához tudnám hasonlítani a lelkesedésüket. A bátrabbak néha két hátsó lábukra állva próbálnak a többiek fölé kerekedni, kóstolgatják a ruhád és olykor még  a lábadra is lépnek:)

Kinga és Felhő

Interjúzni ma direkt üres kézzel mentem hozzájuk, mert másképp nem lehet nem velük foglalkozni... Ilyen körülmények között viszont inkább félénknek mutatkoztak. Ahogy a malackás cikknél, most is Schneider Kingának köszönhetjük az interjút, aki  elmesélte a nyáj viszontagságos történetét.

Idén februárban került be az újszülött Felhő. A tanyán, ahol született egy kos és nyolc lány birka élt. A tulajdonosuk ellen már egy ideje folyt az eljárás, az állatok ugyanis olyan rettenetes körülmények között éltek, hogy az újszülött bárányok legtöbbször azonnal meg is haltak. Felhő itt látta meg a napvilágot. Nem egy és nem két kisbárány halt már meg a telepen addigra, így elkötelezett állatvédők nem várhatták meg hivatalos elkobzást, kihozták Felhőt és a Noé menhelyen helyezték el. Itt cumisüvegből kecsketejjel táplálták és nagyon-nagyon szerették.

  

Márciusban befejeződött a bő két éves elkobzási procedúra és végre megérkezhetett a menhelyre Felhő egész családja:  Rege, a kos és 8 kis felesége. Ráadásul meglepetésként egy újabb bababárány, az alig egy hetes Rebeka is túlélte az iszonyatos körülményeket.  Itt olvashatod el a menhely beszámolóját, amiből szeretném idézni a kedvenc részemet: „biztonságba, nyugalomba helyeztük őket. Kaptak enni, inni bőven, jó minőségű takarmányt. Az éjszakai felügyeletüket Peru lámánk vállalta önként, aki azonnal jött és köszöntötte a kis nyájat. Legjobban természetesen a pici bűvölte el, aki pont ugyanolyan foltos mint Ő. A szimpátia egyébként teljesen kölcsönös.”  

De Felhő ekkorra már nem is igazán akart közéjük tartozni. Emberek nevelték, így ő is nagyjából  embernek tartotta magát. Egy 4-lábú barátja lett a menhelyen: Panka, a fiatal szarvas lány.  Felhő inkább tartozott össze Pankával, mint a saját fajtájával. Vele aludt, vele jött-ment napközben, egyszóval őt fogadta el családjának. Így ment ez egészen addig, míg meg nem érkezett a menhelyre a 3 kis liliputi bari: János, Sárika és Törpi.   

idézet:„Apró termetük miatt megúszták az első tavasszal esedékes húsvéti bárány státuszt és életben hagyták őket. Elkerültek egy állatsimogatóba, onnan pedig egy tanyára. A tanyáról elköltöztek, így a sorsuk megint bizonytalanná vált és újra a pörkölt árnyéka lebegett a fejük felett.” Így kerültek be ők is a menhelyre. Barátságos, emberhez, kutyához szokott kis csapat, akik mindhárman hallgatnak a nevükre és igénylik a 2 és 4 lábú társaságot egyaránt.

Közülük Jánossal, ki tudja miért, Felhő összebarátkozott. Lassacskán megkedvelte a két kislányt is, míg végül  szép fokozatosan visszatért saját fajtájához. János és Rege, a két ivartalanított kos, egyetlen szolid összecsapással elintézték a hatalmi harcot, s most békében éldegélnek egymás mellett. Most már az összes bari együtt alszik. Ugyanabban az istállóban van a főhadiszállásuk, mint a Ursuláéknak, a malackáknak, akikről már korábban olvashattál ugyanitt.

  Ha szeretnél segíteni a mentett bariknak, lehetsz menhelyi önkéntes vagy virtuális örökbefogadó, azaz egy kiválasztott állat támogatója. Ez itt pedig a hivatalos "hogyan segíthetsz cikk?" a menhely oldaláról.

   Őket, a menhelyen élő barikat soha senki nem fogja már többé a saját céljaira használni, sem a bundájukért, sem a húsukért nem fogják őket bántani. Évente egyszer nyírják és körmölik őket. Természetüknél fogva félénk, szelíd, békés lények. Nagyon szomorú a tudat, hogy máshol mind a húsukért, mind a bundájukért rendszeresen bántják őket. Ha nem tudod, vegánként miért ellenezzük a gyapjúipart, olvasd el ezt a cikkemet: Mi a gond a gyapjúval?

B13 vitamin

A B13 vitaminra azért van szükség, hogy jól alakuljanak azok a dolgok, amelyekre nincsen befolyásunk - azaz, szerencsések legyünk. Hiánya az olyan dolgokban mutatkozik meg, mint például hogy pont az orrod előtt megy el a busz. Vegánoknál a B13 szint közismerten magasabb, mivel mi alapvetően sokkal több fekete macskát veszünk észre...

 Na de mi a helyzet a B12-vel?

   Azzal sajnos nem vagyunk ilyen szerencsések. Ez az egyetlen vitamin, ami bár nagyon fontos, mégsincs "csak úgy magától" benne a vegán étrendben. Bár vannak, akik azt állítják, hogy van a különböző csírákban, az élesztőben, az algában, a sörben, a kovászos uborkában és még ki tudja, mi mindenben, de a jobb szakkönyvek mégis azt ajánlják, hogy szedjük be nyelv alatt oldódó vitamin formájában.

  Mire kell? 
Reisinger Orsolya a Mérlegen a vegetarianizmus, útmutató kismamáknak és kisgyermekes családoknak című könyvében azt írja, a B12 vitamin nélkülözhetetlen a vörös vértestek képzéséhez, és az idegrendszer egészséges fejlődéséhez és működéséhez.
Hiányában olyan idegrendszeri károsodások keletkeznek, melyek nem visszafordíthatók, s mire megjelennek a tünetek, már nagy a baj.
A test 3-5 évre elegendő B12 tartalékokkal rendelkezik abban az esetben, ha fel vannak töltve a raktárak. Ez azt jelenti, hogy ha vegán életed első 3 évében nem szedsz B12-t, akkor jó eséllyel nem lesz semmi bajod. Ismerek nem egy vegánt, aki nem szed, noha már jóval több, mint 3 éve él növényi koszton, mégsincs semmi baja. Meglehet, hogy túl izguljuk a témát. De szerintem nem érdemes kockáztatni.


Mennyi kell?
Brenda Davis és Vesanto Melina amerikai dietetikusok BECOMING VEGAN  című könyve szerintem a legprofibb összefoglaló a vegán étrend témájában, s ők azt írják, napi 2,4 mikrogram B12 kell egy felnőtt embernek, kivéve terhesség és szoptatás alatt, amikor lényegesen több.
A vitamintablettákban ennek több százszorosa van, mivel a felszívódása nem túl hatékony. Biztosra mennek. Amit én kapok be naponta, az 1000 mikrogrammot tartalmaz. Biztosra mennek.

Ha nem szeretnél vitamintablettát szedni:
Fogyassz olyan termékeket, amik direkte dúsítva vannak B12-vel, mint például nagyon sok növényi tej vagy tofu. Nézd meg a cimkéket a boltban, ma már nem nehéz ilyesmit találni!

Hogyan hiányozhat a B12 az emberek számára amúgy tökéletes növényi étrendből?
A B12-t talajban élő baktériumok termelik. A természetben élve úgy vinnénk be a szervezetünkbe, hogy az egészséges, természetes talajban megtermett növényeket fogyasztjuk, amiket nem mosunk meg, s a rajtuk maradó "kosz" tartalmazná azt a picurka adag B12-t, ami kell nekünk. Ajánlják egyes szakértők éppen ezért  a mosatlan, vagy csak kevéssé megtisztított biozöldséget is.
Az állatok szervezete sem tudja szintetizálni ezt a vitamint, így ők is ugyanígy viszik be, ha a természetben van szerencséjük élni. A mai ipari állattartásban az állatokat vagy a belőlük készült termékeket B12 injekcióval kezelik, mivel a vegyszeres talajból származó gabonákat fogyasztva ők sem jutnak hozzá. Vegyes táplálkozású barátaink tehát ugyanúgy mesterségesen elállított B12-t fogyasztanak.

S ha már a mesterségesnél tartunk: a manapság oly népszerű energia italok többsége szintén megfelelő mennyiségű B12-t és egyéb vitaminokat tartalmaz. Nem mondom, hogy egészséges, még azt sem, hogy finom, de aki szereti, ennek az előnynek mindenképpen örülhet:)

Nem túl bonyi vacsi

Nem szeretek főzni. Salátát és turmixot csinálni igen, de főzni nem. Nincs hozzá tehetségem, emiatt sikerélményem se nagyon volt az elmúlt 32 évben és így érthető, hogy kidobott időnek érzem a konyhában töltöttet. De ez most bejött. Gyors, egyszerű, nem drága és jól eső vacsi.

1. Az előre megfőtt mirelit zöldborsót transzformáld majdnem teljesen pépesre botturmixszal és ízesítsd kedvenc fűszereiddel (esetemben ez a "Sültkrumpli fűszerkeverék", mert oly nagyon kifinomult vagyok:)).

2. Pörköld meg vala a tortilla lapot egy szimpatikus serpenyőben.

3.  A tortillád meg kend hát a borsóval.

4. Pakolj rá rukkolát, amennyit nem szégyellsz, majd összetekerd vala, amit azt palacsintáknál szokás. 

Oszt kész.

Nyugis válaszok hülye kérdésekre

   Ez a cikk most kifejezetten vegán társaknak szól, ellentétben a többi cikkel. Remélem, segítségetekre lesz!

    Amikor még újszülött vegán voltam, sokszor felkaptam a vizet egy-egy kérdésnél, amiket néha piszkálódásnak szántak, néha nem. Később azt figyeltem meg magamon, hogy minél jobban átlátom a dolgokat és meg tudom fogalmazni az egyszerű, érthető választ a kérdésekre, annál kevésbé leszek ideges. Akár piszkálódás, akár őszinte érdeklődés (sokszor nehéz eldönteni, melyik), igyekszem röviden válaszolni és közölni a kérdezővel, hogy ha tényleg érdekli a téma, akkor utána tud olvasni az adott kérdésnek itt és itt. Igyekszem, hogy ne bántsam meg a kérdezőt, akkor sem, ha tényleg nagyon nagy butaságokat mond/ír. Ma már azt sem szégyellem többször hangsúlyozni, hogy „nem azért írom/mondom, hogy bántsalak” vagy hogy „nem tartom lenézendőnek, azt hogy te…”. Ezek maguktól értetődőek számomra, de aki csak egy fb profillal beszélget egy nyilvános oldalon, vagy egy idegennel az utcán, annak egyáltalán nem alap. Nagyon jó érzés, mikor az ember nyugodtam, magabiztosan tud reagálni, azt sugallva, hogy "oké, értelek, nem először hallom a kérdést, van rá őszinte és átgondolt válaszom, tessék, itt van, egyszerű" és így a társalgás folytatható. Szerintem nem feladatunk egy-két mondattal vagy akár egy-két beszélgetéssel meggyőzni embereket. "Csak" elindítjuk vagy tovább segítjük a maga útján, ami a vegán életmód felé vezet.

   A kérdéseket szándékosan kijelentő formában írom most, mert sajnos legtöbbször így találkozunk velük. Mindenki nagyon ért ezekhez a dolgokhoz mostanában...:) Megpróbálom összeszedni a leggyakoribb gyönygszemeket és megírni hozzá azt a választ, amit egy jó pillanatomban adnék.

                                         De hát a hús/tej/tojás az kell!

Igen, megértem, hogy ezt gondolod, mert korábban én is így tudtam, mivel a tanárok, a legtöbb orvos és a családom is ezt mondta. De ez nem így van. Nagyon sok megbízható forrással alá tudom támasztani (pl.: Kína tanulmány). A helyzet az, hogy nincs olyan nekünk kellő tápanyag az állati eredetű termékekben, ami a növényi étrendben nem lenne benne. A szükséges fehérjék, ásványi anyagok, vitaminok, zsírsavak mind benne vannak a növényekben is. Ha ez nem így lenne, akkor nem lenne a világon sok száz ezer egészséges vegán, sőt, egészséges vegán kisbabák, kisgyerekek és egyre több vegán sportoló. Sőt, valójában nagyon sokan éppen azért térnek át a növényi étrendre, mert egészségesebb.

Na de az oroszlán is megeszi a gazellát. 
Magyarázd el neki, hogy holnaptól egyen füvet!

Egyrészt az oroszlán és az ember nem ugyanaz a kategória. Mi nem vagyunk ragadozó állatok. Nekünk nem létszükségletünk állatok elfogyasztása, sőt, számunkra ez egészségtelen, mert nem erre lett kitalálva a szervezetünk. (Tudom, hogy ez ellenkezik azzal, amit az iskolában tanultál vagy amit az orvosaid mondanak, de hitelt érdemlően alá tudom támasztani.)

Másrészt a vadászat és az állattartás sem ugyanaz a kategória. Az oroszlán vadászata a természet része és összehasonlíthatatlanul humánusabb, mint az emberek állattartása, ami ott kezdődik  megfosztjuk a szabadságuktól az állatokat, brutális módon csonkítjuk őket (herélés, csőrvágás, szarvvágás stb érzéstelenítés nélkül) és elképesztő kegyetlenséggel öljük meg őket, mindezt irdatlan mennyiségben.

                                                          De hát az az állat azért van!

Úgy gondolom, hogy mindannyian önmagunkért vagyunk, vagy esetleg saját döntésünk alapján a szeretteinkért, céljainkért. De senki nem azért van, hogy mások  őt a saját céljaikra használják. Tény, hogy az állatok emberi mércével mérve nem olyan intelligensek, de ettől még nincs jogunk őket fogságban tartani, elvenni az életüket. Az, hogy a jelenlegi jogrendszer mindezeket lehetővé teszi, pont olyan hiba, mint ahogy hiba volt színes bőrű embereket rabszolgasorban tartani, vagy nem adni szavazati jogot nőknek. 

De a tejhez nem kell megölni az állatokat.
Valójában de. A tehenek borjait például, akik évente születnek, különben nem lenne folyamatos tejtermelése a tehénnek, többnyire vágóhídra küldik, kivéve azt a pár lány borjút, akiből tejelő tehenet csinálnak. Valamint az amúgy 20 évet is megélő tehénkéket még a legjobb esetben is 10 évesen küldik vágóhídra, de nagyüzemekben inkább 4-5 évesen, amikor már nem profitábilisak. De az igazi válaszom erre a kérdésre az, hogy vegánként nem csak az állatok megölését ellenzem, hanem a fogva tartásukat is, a csonkításukat, és egyáltalán: a használatukat. A tej nem értünk van, hanem a tehenek utódaiért. Az állatok nem értünk vannak.

                                                        A növények is éreznek.
Hogy mit és mennyit éreznek a növények, nem tudom biztosan. Személy szerint imádom a növényeket, főleg a fákat. Azt viszont tudom, hogy ha állati termékeket eszem, azzal jóval több növényt és emellett természetesen állatot ölök meg. Míg ha csak magát a növényt esszük meg, kevesebb növény halálát okozzuk. Emellett jóval kevesebb termőföldre van szükség, így az emberiség vissza tud adni területeket a természetnek, ahol növények és állatok szabadon élhetnek. 

Jó, lehet, hogy igazad van, 
de én nem tudnék lemondani a húsról/tejről stb..

Megértelek. Nemrég találkoztam egy egyetemi évfolyamtársammal, akivel sok éve nem beszéltünk. Azt kérdezte, "hogy állsz a hússal?" Mert emlékezett rá, hogy vega akartam lenni és próbálkoztam, de sehogy se ment. Jó volt ezt hallani, mert én már el is felejtettem, hogy ez valaha nehéz volt. Erről ennyit. Ha akarsz valamit, ha jó okod van rá, akkor meg tudod csinálni. Pláne most, hogy egyre több vegán étterem van és a boltokban is egyre több vegán termék. Régen nekem fogalmam sem volt róla, hogy mit ehetnék, ha nem a szokott ételeket. Pedig mennyi minden van! Mi két hetente csinálunk Kezdő vegán klubot, ahova minden érdeklődőt szeretettel látunk és az a célunk, hogy segítsünk annak, akinek az átállás nehézségeket okoz. Van már sok főzőtanfolyam is és egy kezdő vegánok segítésére szakosodott szuper oldal is: a VegaNinja.

Lehet, hogy mindebben igazad van. De semmi értelme. A világ sosem lesz vegán.
Hát, azt majd meglátjuk. Maradjunk abban, hogy te sem tudod biztosra, meg én sem. Mindenesetre én megteszem, ami csak tőlem telik és egyre többen gondolkoznak hozzám hasonlóan. Az hogy a világ milyen irányba változik, az embereken múlik, többek között rajtad és rajtam. Meglepődnél, ha tudnád, milyen iramban terjed a vegán életmód!

"Számtalanszor valósultak már meg olyan dolgok, amikről az korábban elképzelhetetlen volt." 

Joanna Lucas, a Peacful Prairie vegán állatmenhely egyik alapítója

Ideiglenes befogadás

  Gazdátlan kutyák és macskák ezrei várnak egy helyre, ahol összeszedhetik magukat és kivárhatják, míg találunk nekik gazdit. Erre valók eredetileg a menhelyek, de nem minden állatvédő szervezetnek van menhelye. Vannak olyanok is, akik ideiglenes befogadóknál, vagyis lelkes, állatbarát önkénteseknél helyezik el védenceiket. Magam lassan két éve vagyok ideiglenes befogadó egy nagyon szuper cicamentő csapatban.  Ezzel úgy tudok részt venni állatmentésben, hogy közben élem a normális életemet, nem kell nagy áldozatot hozni, nem igényel semmi olyat, amit a saját állatcsaládtagjaimnak nem adnék meg. A 3 kutyatársam és életem szerelme, Marcica már megszokták. Azt hiszem, az állatok jobban értenek minket, mint az emberek. Valahonnan tudják, hogy X vagy Y csak vendég és nem kell attól félni, hogy átveszi bárki helyét. Kis családunkba időről időre becsöppennek jövevények és amikor eljön az ideje, kirepülnek és helyettük újak jönnek. Íme egy kis élménybeszámoló, amitől azt remélem, hogy kedvet kapsz Te is!

Jázmin és a picik

2013 tavaszán került hozzánk Jázmin hercegnő és 5 kis porontya. Még csukva volt a szemük, mikor ide kerültek. Bár két kis csöppséget elvesztettünk, s ez rettenetesen fájt nekem is, mégis csodás volt látni, ahogy a megmaradt picik felnőnek és otthonra találnak. Jázmin picit tovább maradt, mert az emberek 90%-a kölyök cicust szeretne örökbefogadni, a felnőttekre kevés a jelentkező. Körülbelül fél évet töltött nálunk ez a bújós, bájos tünemény és picit nehéz szívvel engedtem el. De amint elengedtem, már jött is a következő, aki szintén utcán élt, folyamatos életveszélyben, s már fél évesen terhes volt. Ő is nagyon jó helyre került, máig kapunk képeket a gazdiktól, amint lustán heverészik kétlábú alattvalói ölében. 

Somci

2014 tavaszán megint anyacicát fogadtunk be, ő volt Somci. Öt kölyköt szoptatott, plusz egy magányosan talált nagyon pindurka szürke babát is befogadott a sajátjai mellé. A kicsik alig voltak 5-6 hetesek, amikor már mindre volt gazdijelölt. A gazdik eljöttek megnézni a babákat, sokan hoztak nekünk ajándékba cicakaját és amint betöltötték a 8 hetes kort, már vitték is őket. Somci több mint 9 hónapig volt velünk és őt volt a legnehezebb elengedni eddig. Annak idején ő vad cica volt, csapdával kellett befogni, mikor mentették. Abszolút nem volt hozzászokva, hogy bárki hozzáérjen. Sok-sok hónap türelmes munka volt, hogy megtanulta, hogy a simogatás jó és megtanult  nem félni az embertől. Nagyon a szívemhez nőtt. De végül olyan nagyon szuper, kedves, türelmes gazdik jelentkeztek érte, hogy jó érzéssel adtam oda. 

S miközben Somci szelídült, sok kiscica fordult meg nálunk, akik egy hónapnál többet sosem maradtak, hiszen olyan gyönyörűek és bájosak voltak, hogy hamar gazdira találnak. Itt volt például ez a fekete baba, akit úgy találtak, hogy egy hatalmas púp volt a takróján és nem tudott lábra állni. Valószínűleg fejbe vágták, így próbálták eltenni láb alól, de nem volt teljesen sikeres az akció és a kiscica túlélte, felépült és szuper gazdikhoz került.

   Vegánként jogos aggályod lehet, hogy ha kutyát vagy cicát, tehát húsevő állatot fogadsz be és etetsz, ezzel megint csak hozzájárulsz az állatiparhoz. A jó hír az, hogy ha akarod, akkor meg lehet oldani a kutyák és a cicák táplálását is vegánkén. A kutyák etetéséről már régen írtam cikket, a cicák etetése nekem is új, holnap fogom feltenni róla az első cikket. 
  

      Mi kell ahhoz, hogy ideiglenes befogadó legyél?

Roger saját mentésem. Nyár elején adtam örökbe.

- fontos, hogy tudd fotózni az állatokat és emailen, facebookon elérhető legyél a kapcsolattartás végett

- fontos, hogy az ingatlan tulajdonosa is beleegyezzen, hogy plusz állatok érkeznek

- fontos, hogy tudj elkülöníteni, avagy karanténozni, ha saját állatod is van, sőt, van, hogy pont karanténos hétre van szükségünk 8-10 napra, ami rövidebb távú elköteleződést jelent

- fontos, hogy tudd, hogy pár héttől akár egy egész évig is nálad lakik majd az állat és a végén néha nehéz elengedni, de ez szükséges ahhoz, hogy felszabadulj, mint hely és új állatot tudj megmenteni utcáról vagy akár altatás elől is.

Julia, Jangles és Stella - Malacok a nagyvilágból

Az eredeti angol szöveget itt találod: Three stories of rescued pigs Köszönet a fordításért Pataki Kingának!

   Uji, uji! Mi jut eszedbe, amikor egy malacra gondolsz? Malackára gondolsz a Micimackóból vagy a Muppet show Miss Piggy-jére és az ő feleselésére? Számomra ez egy sokkal régebbi történet - a híres gyerekvers a 3 kis malacról, akik szembeszállnak a gonosszal. A mesében a három kismalac megvédi magát a nagy, gonosz farkastól, de a való életben nem a farkas a gonosz. Az ellenség az állattartás. 

    Évente 100 millió malac kerül vágóhídra. A húsukért tartott malacok leszűkített helyeken élnek megrövidített életük során, ahova sokszor egyáltalán nem jut be napfény. Természetes körülmények között a malacok élvezik, ha dagonyázhatnak, hempergőzhetnek a sárban. Az ipari létesítményekben ellenben többnyire olyan szűk helyen vannak, ahol még megfordulni is nehéz volna. Mocskos és kétségbeejtő körülmények közt élnek, nincs lehetőségük megszaglászni társaikat, sőt, a stressz hatására gyakran hatalmasodik el rajtuk kannibalizmus vagy farokharapdálás. Ez a viselkedés eredményezte, hogy mára elfogadott gyakorlat a malacok farkának csonkítása fiatal korukban és/vagy a fogaik egy részének eltávolítása. A természetben a malacok egész nap kóborolnak vagy heverésznek és a mamák az első hónapokban nem hagyják magukra kicsinyeiket egy pillanatra sem. A kismalacokat az állattartó telepeken már tíz napon belül elveszik a koca malactól. 

    Nehéz megőrizni higgadtságunkat, magunk elé képzelve azokat a borzalmas körülményeket, amelyekbe oly sokukat kényszerítjük. De szerencsére még van remény! Itt olvasható három példája annak a több száz malacnak, akik már megmenekültek ezen a borzalmas körülmények közül és kaptak egy második esélyt.

                      Júlia

Ez az édes hölgyemény egy nagyüzemből került mentésre éppen időben, hogy világra hozza kicsinyeit. A Farm Sanctuary embertelen körülményei közt talált rá és kimenekítette őt szűkös ketrecéből, brutális veréssel, harapással, elektromos ütéssel teli mindennapjaiból. Rohantak vele a kórházba és 8 órával később már 16 kismalac bébinek adott életet. Júlia most újra tanulja a bizalmat és szeretetet újdonsült anyaként.

              Jangles

Jangles egy olyan szomorú múltú malac, akit a Cornell Egyetem használt korábban. A program befejeztével Janglest és a többi malacot aukcióra bocsátották. A csalódott diákok ehhez nem akartak hozzájárulni, így licitáltak a malacokra és segítettek otthont találni nekik a Catskill Animal Sancuary szervezetnél. Mostanság Jangles a csűrben múlatja idejét, vagy éppen úszik, szundikál az árnyékban.

Stella

Stella ma már Rooterville-ben, egy menedékhelyen él Floridában. Úgy menekült meg a halál elől, hogy kiesett az állatszállítóból majd ezt követően elég okos volt ahhoz, hogy elsétáljon az autóúton egy kedves családhoz. A család gondját viselte, majd elvitték Rooterville-be, hogy megfelelő ellátásban részesüljön. Stellának nincs farka, az ipari állattartás általános eljárásának megfelelően megcsonkították, hogy megelőzzék a farokharapdálást és az esetleges betegségek terjedését. Ő egy csodálatos állat, aki szeretetteljes és vidám mindannak a sérülésének ellenére, amit még korábban szerzett (pl.: bénultság az arca egy részén -  valószínűleg az eséskor szerezte) Most már kilencedik évében jár, ami igazi csoda, tekintve, hogy az ipari állattartás során a legtöbb koca három-öt évet él csak meg.

A vegán drog

   Annyi drogról lemond az ember, ahogy egyre felnőttebb lesz. Leszoktam például a húsról, a tejtermékekről és ami még hihetetlenebb volt, a koffeinről is. Félre ne értsd, vegánként lehet koffeint inni, csak engem zavart, hogy függőnek éreztem magam. Mostanában próbálok felszabadulni a főtt ételtől való függőség alól - nos ez a projekt még folyamatban. Mindeközben azonban találtam egy olyan függőséget, amitől nem akarok szabadulni: a futást.

   Nem, ez nem testedzés. Ez szenvedély. Mert minden nap akarod és mindig egyre több kell! Kutyákkal vagy nélkülük, párral vagy egyedül, hegynek fel vagy sík terepen, hidegben vagy melegben, mindnek picit más íze van, de ami közös bennük, az a bűvös-édes kémiai anyag, amit az agyad termel... amitől azt érzed, hogy boldog vagy és minden oké - vagy oké lesz, mert azzá teszed!

Egy röpke kis közvéleménykutatás alapján úgy tűnik, hogy a vegánok körében a futás a legnépszerűbb sport. Ha már így van, miért ne fussunk együtt néha? Tavasztól megint megyünk majd együtt barátságos versenyekre, nem kell gyorsnak lenned, elég ha lelkes vagy és élvezed, hogy együtt sportolunk! Facebookon a Vegán Piknik csoportban lehet majd róla olvasni, hogy mikor s hol!


Vegánként mind azt figyeltük meg, hogy több az energiánk. Pont ellentétben azzal, amit az emberek gondolnak, vegánként egy sportoló jobb teljesítményre képes, mint húsevőként vagy vegetáriánusként. Ma még ez talán nem látszik, hiszen az össz népességben kevesebben vagyunk, így a sportolók között is kevesebben, de ez (is) változóban van! A jelenleg megtalálható legjobb összefoglaló oldal vegán sportolókról a Great Vegan Athletes oldal. Érdemes rákattintani és esetleg megosztani ismerősökkel! Hadd omoljanak le azok az előítéletek!
 2014-ben az Év Vegán Sportolójának választották Fiona Oakes vegán maratonfutónőt, aki három kategóriában is elnyerte a maraton futás Guinness világrekorder címet. Nem mellesleg Fiona elkötelezett állatvédő is! Érdekel egy interjú vele? Making the connections 2. rész.