Embereket nem lehet "csak úgy" rács mögé dugni. Az állatok esetében azonban rendkívül egyszerű a helyzet. Bármikor, bármilyen állatot lehet rácsok mögött tartani, nem
kell rá külön indoklás, bőven elég, ha még nem tulajdona az állat senki másnak. Vagyunk egy páran, akiknek ez furcsa. Miért nem törvénybe ütköző valakit bezárni, aki nem vétett senkinek? Mit keres egy elefánt Európa közepén egy nagyvárosban a pályaudvar mellett egy rettenetesen kicsike térbe bezárva? Mi manóért van egyáltalán itt?
(1)
Az emberek egy része azt fogja mondani, hogy másképp
hogyan ismerhetnék meg az európai gyerekek a vadállatokat?
(2)
Az emberek egy másik része azzal fog érvelni, hogy a
saját élőhelyén az elefántot esetleg kihalás fenyegeti és így tudjuk csak garantálni,
hogy fennmarad ez a faj. Tehát a saját fennmaradásának érdekében van a világ másik
részén, egy város közepén egy rendkívül kicsi épületbe és kifutóba bezárva.
(1)Nagyon klassz, ha a gyerekek meg szeretnék
ismerni a világ más részein élő vadállatokat. Fontos, hogy segítsük őket és minden lehetőt
megadjunk nekik, hogy kibontakoztathassák ezt az adottságot. Minden lehetőt. Ártatlan
állatok rács mögé dugása, nem tartozik a „lehető”, a megengedhető dolgok közé.
Ezzel szemben szuperebbnél szuperebb
természetfilmek állnak rendelkezésünkre, amik a természetes élőhelyükön teljes
életet élő állatokat mutatják be. Megmutatják, milyen okosak, izgalmasak,
bájosak és szórakoztatóak valójában ezek az állatok, szemben az állatkertekben élőkkel,
akik lelkileg gyakran súlyosan sérültek, s akikre egy érzékeny gyereknek
ránézni is fáj – és neki van igaza.
Még ha nem létezne ma már olyan elképesztő
technika, mely lehetővé teszi a vadállatok megfigyelését természetes
élőhelyükön, még ha úgy is kellene leélnünk az életünket, hogy sosem láttunk
elefántot: akkor sem lehet az egyik élőlény szórakozása vagy tudásszomja fontosabb,
mint egy másik élőlény szabadsága.
(2)Nézzük a második érvelést. Tegyük fel,
hogy az illető elefánt valóban komoly veszélyben van abban az afrikai vagy
éppen indiai térségben, ahol megszületett. Amennyiben valóban segíteni akarunk
neki, hogy életét békésen, biztonságban, szabadon és elefánthoz méltó színvonalon élhesse, két
dolgot tehetünk és kell tennünk: megakadályozni a vadászatát és nem tenni
tönkre az életfeltételeit. Magától értetődő, hogy a vadászatot törvényileg tiltani kell, s
ennek a tilalomnak érvényt is kell szerezni. A vadászat azonban nem csupán egy
rossz szokás, hanem egy igen jól jövedelmező biznisz. S mint minden üzleti
vállalkozás, ez is a felvevő piacra épül. Amennyiben mi, a gazdag országok
lakói nem tartunk igényt elefántcsont holmikra és más vadászatból származó
árucikkre, akkor az üzleti vadászat a szabadpiac törvényeinek megfelelően meg
fog szűnni.
Egy kis adalék. Itt olvasható egy angol nyelvű cikk, amelyben egy kutatás eredményeit prezentálják. Az a lényege, hogy az állatkertben lényegesen rövidebb ideig élnek az elefántok, mint a vadonban általában, még akkor is, ha beleszámítjuk az orvvadászok tevékenységét. BBC cikk