De azért a tejről és a tejtermékekről csak nem kell lemondani?! - mondják -Hiszen a tehenek oly bőségesen ontják magukból, hogy teljesen ésszerű, hogy fogyasztjuk...
Fájdalom, ez nincs így. A szarvasmarha, ahogy minden más emlős is, csupán az utód megszületése után termel tejet egy relatíve rövid ideig azzal a céllal, hogy az első hónapokban azzal táplálja a kicsinyét.
Szöges ellentétben azzal, amit a tejipar akar elhitetni velünk durva reklámkampányaival, a tehén tej NEM létfontosságú élelmiszer az ember számára, ahogyan nem is ajándék a tehenektől.
Részben az természetellenes táplálás, részben a szelektív tenyésztés eredményeképpen egy tehén éves tejhozama 1983-ban átlagosan 5000 liter volt, szemben az 1950-ben jegyzett 1500 literrel. A későbbi adat, tehát az 5000 liter, több mint tízszerese annak a mennyiségnek, amit egy borjú felneveléséhez termelne abban az egy évben.
Azzal, ha csupán békésen legelésznek a mezőn, nem lenne elérhető ilyen mértékű tejhozam.
Ahhoz, hogy ezt a természetellenesen magas tejhozamot elérjék, a teheneket koncentrált fehérje száraztápon tartják a számukra normális fűfélék helyett, ami komoly anyagcserezavarokhoz vezet. Nem vezethet. Vezet. Ez rendszerint állandó hasmenésben és a gyomor súlyos fájdalommal járó elsavasodásában is megjelenik.
A tejelő teheneket minden évben művi úton (inszeminációval) termékenyítik meg, illetve a módosabb gazdák embrió transzplantációval. A vemhesség, ahogy az embereknél is, 9 hónapig tart. A teheneket ebből a 9 hónapból 6-7 hónapon keresztül fejik is közben.
Amikor egy tehén világra hozza a borját, pár órán belül elveszik tőle – ha nem így tennék, meglehetősen kevés tej jutna az embereknek. Természetüknél fogva a tehenek bensőségesen kötődnek az utódjaikhoz és ha lehetőségük van rá, születésük után egy teljes éven át gondozzák, óvják őket. Bevett gyakorlat, hogy a frissen született borjúkat elrángatják anyjuk mellől a tehén hisztérikus bömbölése közepette. Más helyeken éppen a tehenek kitöréseit megelőzendő, szülés után elszállítják az anyaállatot, hogy zavartalanul vehessék ki a borjat az elletőből. Ahogy az ember anya is, a szarvasmarha is őrjöngő, kétségbeesett és mindenre elszánt, ha nem találja a kicsinyét. Napokig bőgnek, tombolva keresik a borjaikat. Ilyenkor nem ritkán nekimennek a tejüzem dolgozóinak, rúgnak és harapnak.
Az elszakítás után a tehenek napokig gyászolják a borjaikat. Az elkeseredett tehénbőgés megszokott hang a tejüzemek környékén élőknek. Miután a borjakat elviszik, a tehenekre naponta kétszer fejőgépeket csatlakoztatnak, hogy serkentsék és fenntartsák a tejtermelésüket. Egy borjú nyilvánvalóan ennél jóval gyakrabban szopna. Ilyen körülmények között az tőgyek begyulladása elkerülhetetlen.
A tehenek normális körülmények között 20 évet élnek. A tejüzemekben 4 éves korukra kiöregednek és vágóhídra kerülnek.
Az, hogy erről a közvélemény látványosan nem vesz tudomást, nagyrészt a modern reklámiparnak köszönhető, ugyanakkor annak is, hogy hajlamosak vagyunk a dolgokat olyannak látni, amilyennek szeretnénk őket. Sokkalta kényelmesebb hinni egy boldog farmban, ahol az elégedett állatok másra sem vágynak, mint hogy nekünk adják a tejüket és hasonlók.
(A szöveget Kath Clements "Why vegan?" és Melanie Joy "Why we love dogs and wear cows and eat pigs?" című könyvéből vett fejezetekből ollóztam össze.)
Egy 22 másodperces videó véres jelenetek nélkül: