2016. szeptember 14., szerda

Pipacs Malac

Szeretném bemutatni nektek Pipacsot, aki úgy csóválja non stop a farkincáját, mint egy kölyök kutyus.  Ahogy a világ halad az állatok egyenjogúsága felé, egyre többen mentenek és fogadnak be családjukba olyan állatot, akit mások megennének. Pipacs története 2016 januárjában vett 180 fokos fordulatot. Korábban ő is egy névtelen tulajdon volt, akit testvéreivel együtt gyerekek szórakoztatására használtak, majd idősebb korában több mint valószínű, hogy vágóhídon végezte volna.


Alig volt másfél hónapos, amikor egy budapesti családi rendezvényen egy karámba tették 3 testvérével együtt. A játék lényege az volt, hogy egy 3x3 méteres karámba beengedtek 15 gyereket, akiknek a rémült kismalacokat lehetett kergeti és elkapni. A szülők kintről szurkoltak nekik. Ebben az életkorban a malacok olyan picik és védtelenek, mint egy 1-2 éves kisgyerek. Ki tudja, mi mindent élhetett át ezelőtt, de ez volt az utolsó ilyen szörnyűség az életében, mert a lány, aki most társa (gazdája), másnap visszament érte és kimentette.
Innentől az ő szavait igyekszem hűen visszaadni:

 „Azután, hogy hazahoztam, még 3-4 hétig rettegett tőlem. A kertünkben egy kis karámmal körülvett ól lett az otthona, ahova minden nap beültem hozzá, hogy szokja a jelenlétemet. Ha megmozdultam, menekült. Enni pedig csak akkor volt hajlandó, ha teljesen sötét volt. Ha a sötétben lámpa gyulladt, azonnal megmerevedett a félelemtől. Három-négy hét után kezdett picit feloldódni. Odajött hozzám, megszagolt, néha egészen az ölembe mászott és kíváncsian nézett a szemembe. Megszerette a labdázást: ha elgurítottam egy labdát, az orrával lökdöste egészen addig, amíg végül visszagurította hozzám és nézett fel rám, hogy gurítsam újra.

Másfél hónappal később jött először ki a kertünkbe sétálni velem. A pórázt nem szerette, ezért erről hamar leszoktunk. Követett engem mindenhova és figyelte a reakcióimat. 2-3 hónapja volt itt, amikor először kimentünk az utcára sétálni. Most, 8-9 hónappal később már teljesen magabiztosan és megbízhatóan közlekedik, sétál velem minden nap kint a környéken.
Mostanában ás picit a kertben, de csak mióta volt itt egy vendég kutya, akitől eltanulta. Pipacs mindenféle viselkedést megfigyel és utánoz. Például megfigyelte, melyik gombbal nyitom és zárom a kerti slagot. A minap a konyhaablakból láttam, amint az orrával kinyitja a vizet, enged egy pocsolyát magának, majd amikor elegendőnek tartja a víz mennyiségét, odakocog a csaphoz, elzárja, vissza megy a tócsához, és elégedetten belefekszik.


     Egy kutyával összehasonlítva sokkal önállóbb. Nem alázatból fogad szót. Nem főnöknek tekint, inkább társnak. Ha olyasmit kérek tőle, amit nem akar, például, hogy ne jobbra forduljunk, hanem balra, akkor tétovázik, látszik rajta, hogy átgondolja, végül követ. Fegyelmezni, vagy inkább tanítani azzal sikerült, ha növény spriccelővel pici vizet fröcsköltem rá. Azt ugyanis nem szereti. Így tanulta meg például, hogy ne menjen le az úttestre. Amikor bejött a kánikula, egyik nap direkt lement a járdáról és nézett rám. Elsőre nem értettem, de kiderült, egyszerűen szomjas volt és vizet szeretett volna kapni tőlem, és tudta, hogy ezért jár a máskor nem kedvelt spriccelés.


  Kevesen tudják, hogy a malacok imádnak rohangálni. Pipacs elsőre félt autóba ülni, de mikor azt tapasztalta, hogy az autóval nagy futtatóba mentünk, másodszorra már örömmel szállt be.  Futtatóban vagy parkokban akár fél órán át is rohangál, mondhatni sprintel fel-alá. Buszra eddig egyszer szálltunk vele, nem nagyon tetszett neki. Az emberek reakciója elég vegyes. A környékbeliek ismerik és szeretik. Ha új helyre megyünk, mindenütt feltűnést kelt. Fele-fele arányban kapunk jót és rosszat. Sokan elhúzódnak tőle, sokan simogatni szeretnék. Pipacs nem szereti, ha idegenek nyúlnak hozzá. Nem félelemből, inkább csak nem érti, mit akarnak, hiszen nem is ismerik. Másként viselkedik otthon is, ha csak a család van jelen, vagy ha idegen is van. Oldottabb, ha ismerősök között van. Amikor jól érzi magát, akkor kedélyesen röfög. Ha nem tetszik neki valaki, felborzolja a szőrét a hátán és így próbálja elijeszteni. Bántani sose bántott senkit, pedig hatalmas fogai vannak.

Szürkületben nem lát jól, ezért sötétedéskor magától elvonul aludni. Viszont rendkívül fejlett hallása miatt nem tudunk úgy kilépni a kertbe, hogy ne legyen ott azonnal a lábunknál. Amikor pedig hazafele befordulok az utca sarkon, ő már ott vár a kapuban, csóvál, röfög és várja a simogatást.”



2017.10.09. Hősök tere

Az állatkínzás, ami ellen itt most összegyűltünk, nem újdonság. Nem is magyar specifikum. Egy olyan világban élünk, ahol évezredek óta és m...