Alig
volt másfél hónapos, amikor egy budapesti családi rendezvényen egy karámba
tették 3 testvérével együtt. A játék lényege az volt, hogy egy 3x3 méteres
karámba beengedtek 15 gyereket, akiknek a rémült kismalacokat lehetett kergeti
és elkapni. A szülők kintről szurkoltak nekik. Ebben az életkorban a malacok
olyan picik és védtelenek, mint egy 1-2 éves kisgyerek. Ki tudja, mi mindent
élhetett át ezelőtt, de ez volt az utolsó ilyen szörnyűség az életében, mert a
lány, aki most társa (gazdája), másnap visszament érte és kimentette.Innentől az ő szavait igyekszem hűen visszaadni:
„Azután,
hogy hazahoztam, még 3-4 hétig rettegett tőlem. A kertünkben egy kis karámmal
körülvett ól lett az otthona, ahova minden nap beültem hozzá, hogy szokja a
jelenlétemet. Ha megmozdultam, menekült. Enni pedig csak akkor volt hajlandó,
ha teljesen sötét volt. Ha a sötétben lámpa gyulladt, azonnal megmerevedett a
félelemtől. Három-négy hét után kezdett picit feloldódni. Odajött hozzám,
megszagolt, néha egészen az ölembe mászott és kíváncsian nézett a szemembe.
Megszerette a labdázást: ha elgurítottam egy labdát, az orrával lökdöste
egészen addig, amíg végül visszagurította hozzám és nézett fel rám, hogy
gurítsam újra.
Másfél hónappal később jött először ki a kertünkbe sétálni velem. A pórázt nem szerette, ezért erről hamar
leszoktunk. Követett engem mindenhova és figyelte a reakcióimat. 2-3 hónapja
volt itt, amikor először kimentünk az utcára sétálni. Most, 8-9 hónappal később
már teljesen magabiztosan és megbízhatóan közlekedik, sétál velem minden nap
kint a környéken.
Mostanában ás picit a kertben, de csak mióta volt itt egy
vendég kutya, akitől eltanulta. Pipacs mindenféle viselkedést megfigyel és
utánoz. Például megfigyelte, melyik gombbal nyitom és zárom a kerti slagot. A minap
a konyhaablakból láttam, amint az orrával kinyitja a vizet, enged egy pocsolyát
magának, majd amikor elegendőnek tartja a víz mennyiségét, odakocog a csaphoz,
elzárja, vissza megy a tócsához, és elégedetten belefekszik.
Egy kutyával összehasonlítva sokkal önállóbb. Nem alázatból fogad szót. Nem főnöknek tekint, inkább társnak. Ha olyasmit kérek tőle, amit nem akar, például, hogy ne jobbra forduljunk, hanem balra, akkor tétovázik, látszik rajta, hogy átgondolja, végül követ. Fegyelmezni, vagy inkább tanítani azzal sikerült, ha növény spriccelővel pici vizet fröcsköltem rá. Azt ugyanis nem szereti. Így tanulta meg például, hogy ne menjen le az úttestre. Amikor bejött a kánikula, egyik nap direkt lement a járdáról és nézett rám. Elsőre nem értettem, de kiderült, egyszerűen szomjas volt és vizet szeretett volna kapni tőlem, és tudta, hogy ezért jár a máskor nem kedvelt spriccelés.
Kevesen tudják, hogy a malacok imádnak
rohangálni. Pipacs elsőre félt autóba ülni, de mikor azt tapasztalta, hogy az
autóval nagy futtatóba mentünk, másodszorra már örömmel szállt be. Futtatóban vagy parkokban akár fél órán át is
rohangál, mondhatni sprintel fel-alá. Buszra eddig egyszer szálltunk vele, nem
nagyon tetszett neki. Az emberek reakciója elég vegyes. A környékbeliek ismerik
és szeretik. Ha új helyre megyünk, mindenütt feltűnést kelt. Fele-fele arányban
kapunk jót és rosszat. Sokan elhúzódnak tőle, sokan simogatni szeretnék. Pipacs
nem szereti, ha idegenek nyúlnak hozzá. Nem félelemből, inkább csak nem érti,
mit akarnak, hiszen nem is ismerik. Másként viselkedik otthon is, ha csak a
család van jelen, vagy ha idegen is van. Oldottabb, ha ismerősök között van.
Amikor jól érzi magát, akkor kedélyesen röfög. Ha nem tetszik neki valaki,
felborzolja a szőrét a hátán és így próbálja elijeszteni. Bántani sose bántott
senkit, pedig hatalmas fogai vannak.Szürkületben nem lát jól, ezért sötétedéskor magától elvonul aludni. Viszont rendkívül fejlett hallása miatt nem tudunk úgy kilépni a kertbe, hogy ne legyen ott azonnal a lábunknál. Amikor pedig hazafele befordulok az utca sarkon, ő már ott vár a kapuban, csóvál, röfög és várja a simogatást.”
