A fehérje mítosz

  Az egyik legelterjedtebb és legnagyobb támogatást élvező tévhit: a fehérje mítosza. Vagy találóbb kifejezéssel élve: a fehérjét övező lila köd. Az emberek egy része azt hiszi, hogy fehérje csak a húsban van. Más részük azt hiszi, hogy fehérje csak az állati eredetű élelmiszerben van, vagyis a húsokon kívül a tejben és tojásban. Ez utóbbi nézetnek köszönhető, hogy ma már az ovo-lakto vegetáriánus étrend relatíve elfogadottnak számít. 

   A helyzet azonban ennél sokkal vidámabb: fehérje mindenben van, nem tudsz úgy enni, hogy ne legyen benne. A fehérjék minden élő szervezet alkotóelemei, amik legó kockák módjára felépítik a növényeket és az állatokat.

   Még mindig igencsak elterjedt azt a sok évtizede meghaladott tévhitet hangoztatni, hogy az állati fehérje teljes értékű, míg a növényi nem az. Mivel nagy az esélye, hogy beleszaladsz majd te is egy-két ilyen okoskodó butaságba, jobb, ha tudod, mi a helyzet. Az állati eredetű fehérjét azért nevezik teljes értékűnek, mert megvan benne mind a 8 esszenciális aminosav. Esszenciálisnak akkor nevezünk egy aminosavat, ha az emberi szervezet nem tudja maga előállítani, így mindenképpen kívülről kell bevinni. Ezek a fenilanin, izoleucin, leucin, lizin, metionin, treonin, triptofán és valin. Ezt jelenti a teljes értékű fehérje fogalma. Nagy tévedés azonban, hogy a növényekben nincs meg minden esszenciális aminosav. Ugyanis megvan.

   Aki nem hiszi, járjon utána, meg is mondom, hogyan, nem túl bonyolult. Az egyik legprofibb amerikai dietetikai oldal a www.cronometer.com. Itt játszi könnyedséggel nyithat bárki magának profilt, ahol naplószerűen be tudja írni, milyen élelmiszert fogyasztott aznap, s az okos cronometer azonnal megmondja, hogy a vitaminokból, zsírsavakból, ásványi anyagokból és aminosavakból a napi ajánlott bevitel hány százalékát fogyasztotta. Kutatómunkám során eljátszogattam vele, hogy beírtam kisebb-nagyobb adagokat különböző gyümölcsökből, gabonákból és azt figyeltem meg, hogy jelentős mennyiségeket ír ki minden esszenciális aminosavból a beírt gyümölcsökre, gabonákra, zöldségekre, hüvelyesekre, magvakra. Tehát röviden minden esszenciális aminosav megtalálható jelentékeny mennyiségben például a banánba, paradicsomban, kesudióban, krumpliban, rizsben, kukoricában, lencsében, káposztában, mákban és még hosszan sorolhatnám. Meglepően kis mennyiségű fehérjét írt az almára és az eperre például, de minden esszenciális aminósavból van ezekben is.

 Az Amerikai Dietetikus Társaság állásfoglalása:

"A megfelelően összeállított növényi étrend tökéletesen megfelelő az élet minden szakaszában, beleértve a terhességet, szoptatást , gyermekkort és idős kort is.  A gyümölcsökből, zöldségekből, gabonákból, hüvelyesekből, mogyorófélékből és magvakból származó fehérjék a nap folyamán kiegészítik egymás aminosav profilját anélkül, hogy precíz tervezésre vagy fehérjepótlásra lenne szükség."

   Egy ember fehérje szükséglete mennyiségét tekintve meglepően alacsony az átlagos nyugati étrendhez viszonyítva.  A gazdagabb országok lakóinak ma nem azon kell aggódniuk, hogy túl kevés fehérjét esznek, hanem azon, hogy túl sokat. Az átlagember körülbelül 2x annyi fehérjét eszik, mint kellene. A túlzott fehérjebevitel kibillenti a testünk pH egyensúlyát, méghozzá a savas irányba – írja többek között Brenda Davis dietetikus is, Becoming vegan című könyvében. A savas kémhatást a testünk azzal tudja leghatékonyabban semlegesíteni, hogy kalciumot von el a csontokból. Így hát ezt teszi. Ezért olyan gyakori a csontritkulás azokon a vidékeken, ahol sok húst, tejet, tojást fogyasztanak. Ez a magyarázat arra is, ha ovo-lakto vegetáriánus ismerőseink kalciumhiányban szenvednek. Annyira igyekeznek, hogy pótolják a hús kiesésével „vesztett” fehérjét, hogy rendszerint túl sok tejterméket és tojást fogyasztanak.

 A tapasztalatok azt mutatják, hogy míg a vegyes táplálkozásúak egyre gyakrabban kerülnek kórházba súlyosabbnál súlyosabb diagnózisokkal, addig a növényeken „tengődő” vegánok kicsattannak az egészségtől, vidámak, nem idegeskednek annyit, valahogy összességében: jobban vannak.

   Csak néhány példa azon súlyos betegségek közül, melyeket a kutatók egyértelműen összefüggésbe hoznak a túlzott fehérjefogyasztással, vagyis amelyeknek a vegyes táplálkozás komoly rizikó faktora.

• csontritkulás
• érelmeszesedés
• mellrák
• prosztatarák
• végbélrák
• epekő
• vesekő
• 2-es típusú cukorbetegség
• allergia
• elhízás
• köszvény

   Noha sok vegyes táplálkozású rokonunk és ismerősünk aggódva tekint ránk, valójában nekünk van jó okunk aggódni az ő egészségükért. 

Búcsú Matildától

Matilda meghalt. Tegnap reggel nem tudott felállni, nem akart enni. Egész nap az ölemben volt, estére jobban lett, picit evett, picit lábra is állt. Ma reggel kilencre kaptunk időpontot csirkeszakértő dokihoz. De mire reggel felkeltem, már nem élt. A kosárkájában halt meg a kanapén. A kutyám ott volt mellette, őrizte.

Matilda velünk töltött 5 hónapjának története ebben a cikkben olvasható: http://veganallatvedelem.blogspot.hu/2015/04/madarkam-matilda.html

Minden véget ér egyszer. Nekünk Matildával öt hónap jutott.

Hálás vagyok az időért, ami megadatott. Olyan nagyon-nagyon sok örömet hozott minden kis dolgával. Már majdnem 3 hónapja, hogy megtanult járni, mégis naponta elgyönyörködtem a lépéseiben. Nem tudtam betelni vele, ahogy mászkált a kertben, ahogy porfürdőzött, ahogy nagy küzdelmek árán megtanult feljönni a lépcsőn, ahogy csendben várt, míg kinyitottuk az ajtót, majd betotyogott. Otthonosan lépdelt a szobában, elkérte a kutyák lencséjét, imádta a paradicsomot és a napraforgómagot és mikor elfáradt, odament a kosarához és behuppant aludni. Néha felkéredzkedett a kanapéra és felmászott az ölünkbe, vállunkra. Mindezt azután, hogy kerek 2 hónapon át volt mozgásképtelen fekvőbeteg. Egy igazi csoda volt az, ahogyan felépült, apró lépésenként, itt a szemünk előtt. Számomra ő lett az élő bizonyíték, hogy bármi lehetséges.
Nagyon-nagyon-nagyon szerencsés vagyok. A legszerencsésebb.

Csöpp kis lény volt, nagyon-nagyon rövidke élettel. Olyan kis jelentéktelen, olyan kis apró volt ő ezen a hatalmas bolygón. Ártalmatlan és szelíd ebben a brutális, kegyetlen világban - ahol a trónok harca valójában bájos esti mese a valósághoz képest. Egy olyan világban élt, ahol az ő fajtája árucikk, élelmiszer. Millió ugyanilyen csirkét ölnek meg naponta emiatt a szörnyű félreértés miatt.
Mélyebb és valódibb az eltökéltség most bennem, mint valaha, hogy elmondjam, megmutassam, megtanítsam az embereknek, milyenek valójában az állatok és milyen könnyű és természetes békében élni velük. Igazi békében, ahol az erősebb nem használja ki gyengébbet.

Szerettem volna éveket élni együtt Vele és még sokkal-sokkal több emberrel megismertetni Őt, mint a szárnyasok békés kis nagykövetét. Öt hónap jutott csak. De amit elindított sokakban, az már halad tovább. Az élete hatalmas érték volt, nem csak számára és számomra. S bár Őt senki nem pótolhatja, nem ő volt az utolsó madár az életemben. Amint kész leszek rá, új állatot szeretnék menteni és folytatni. Még jobban, ezerszer eltökéltebben, most már Ő miatta is.

    A búcsú nem egyéb, mint végtelen szeretet és hála.

Matilda fotoalbuma.

Madárkám, Matilda

Mindenki, aki becsöppen az életünkbe, tanít minket. Matilda története számomra  - és remélem, még sokak számára - megmutatta, hogy semmi sem reménytelen. A fejlődés, a változás mindig lehetséges, még akkor is, amikor nagyon-nagyon valószínűtlennek tűnik. No de kezdjük az elején...

január 9-én

   Kerek 3 hónappal ezelőtt megérkezett hozzánk ez a békés, bájos tyúkanyó. Az előző év legeslegvégén találták kutyasétáltatók. Félig megfagyva feküdt egy mező szélén, nem tudott mozogni. Hála az Állatmentő Seregnek, azonnal orvoshoz került és pár nap után ideiglenes befogadóhoz, vagyis hozzánk.
  Négy hónap telt el addigra azóta, hogy Kamilla meghalt, aki alig pár hetet élt csak velünk. Nem mondhatnám, hogy értettem a tyúkokhoz, izgalmas, nagy kihívás volt ez, de nagyon jó döntés volt belevágni!

    Az első 3 hónapot úgy töltöttük, hogy nem tudott lábra állni. Több állatorvos is látta, egy madárspecialista altatást javasolt, mert menthetetlennek tartotta. Egy megfelelő helyeket kilukasztott textil zacskóban lógatva próbáltam arra bírni, hogy ráálljon a lábaira, vagy legalább kinyújtsa őket. Ezt az első két hónapban minden nap egy pár órát gyakoroltuk. A lábait tudta mozgatni, de terhelni őket nem. Próbáltam lavórban is hidroterápiázni, ami nem tetszett neki, viszont nagy lépésként értékeltem, amikor fogta magát és kirepült/kiugrott a lavórból.
   A második hónap vége fele úgy tűnt, még romlott is az állapota. Mintha az egyik oldala napról napra bénulna. Próbálkoztunk gyógyszerekkel, vitaminokkal, még Bach virágterápiás cseppeket is kapott, s végül mégiscsak elfogadtuk, hogy ő ilyen. Elfogadtuk, hogy kosárkában éli napjait, pihenget és eszik mindenfélét, amihez kedve van. 

Ha mellette vagyok, érdeklődve fordul felém, egyre többet beszél a maga nyelvén. Éjszakára a kosárkáját az ágy mellé a fejemhez teszem, hogy ha bárki piszkálná, azonnal felébredjek rá, bár ez még nem fordult elő. Reggel mindig megvárja míg felébredek és csak akkor kezd beszélni. Ha 8-9 körül kelek csak fel, akkor türelmese vár és addig nem kér reggelit - ellentétben a macskákkal:)

Az étvágya jó, de az ízlése napról napra változik. Az első időkben élt-halt a rukkoláért. Már a műanyagzacskó csörgésére teljesen lázba jött - mert hogy februárban sajnos csak ilyen formában tudtam rukkolához jutni. Aztán egyik napról a másikra nem kért többet. Eleinte szerette a kukorica darát, de amint egyszer kapott kendermagot, többet nem kért mást. Legalábbis egy darabig. Aztán megunta a kendermagot és csak napraforgómagot kért. Valamint paradicsomot. Azt minden mennyiségben. Nekem nagyon tetszik az, ahogyan válogat. Biztos vagyok benne, hogy pontosan érzi, mire van szüksége a testének. Nem elkényeztetés, ha azt adjuk, amit ő szeretne. Csodálom az öntudatlan bölcsességét és segítek neki, hogy úgy étkezzen, ahogyan azt ő maga a legjobbnak tartja.

Pár héttel ezelőtt, ahogy kezdett melegedni az idő és sütni a nap, elkezdtem egy-két órára kitenni őt a kertbe a napra. Mindig igyekeztem úgy, hogy valaminek nekidöntve, egy fának vagy egy nagyobb kőnek. Az ablakból figyeltem, hogy ha eldől, szaladtam ki hozzá újra egyenesbe állítani. Körülbelül egy héttel ezelőtt figyeltem fel rá, hogy már nem dől el, amikor kint van. Hihetetlen volt, de órákat tudott guggolva egyenesben maradni segítség nélkül. S így, minden nap egy icike-picikét fejlődve majd három hónap stagnálás után Matilda elkezdett valahogy mozogni. Ha kicsit besegítettem, felállt és lépett egy párat előre. Aztán pár nappal később már magától emelkedett fel imbolyogva, nagyon küzdve, és elindult. Sőt, most már bent a lakásban a szőnyegen is kiegyenesedik és elindul, tesz pár lépést... és a történetnek ez még csak a kezdete!

Amikor ölbe veszem és csendben együtt pihenünk, elmondhatatlan nyugalom száll meg. Van valami nagyon szelíd, békés, megnyugtató  az ő kisugárzásában. Érdekes bizonyíték erre, hogy a macskák szeretnek mellé fekve pihenni. Egészen döbbenetes belegondolni, milyen barbár dolog az embertől, hogy orkok módjára leölik és megeszik ezeket az állatokat, ahelyett, hogy megismernék őket. Olyan, mintha gyönyörű verseskötetet szétszaggatva gyújtanánk be a kandallóba (olyankor, amikor ráadásul nincs is szükség fűtésre). Az emberek nagy része az ételt látja benne, holott ha már feltétlen használni akarná valaki, inkább meditációs gyakorlatokban vehetne részt. Szeret ölben ülni és dorombol - ahogy nagy meglepetésemre minden tyúk tud. Kattogó, vagy talán inkább berregő hangot ad, mintha sóhajtana, becsukja a szemét. Mikor először hallottam, nem is tudtam mi ez.

Április 5-én már így tudott sétálni:

Barátjával és védelmezőjével, Matyi kutyával:)

  

Szeretnivaló Patkányok

Nemrég egy vegán fórumon valaki a sátán teremtményeinek titulálta a patkányokat. Többünket felpaprikázott a hozzászólás, hirtelen azt se tudtuk, sírjunk vagy nevessünk. Olyan rossz híre van ezeknek a szép és okos állatoknak. Kevesen ismerik őket olyannak, amilyenek valójában. Hoztam nektek egy rövid beszámolót Gecse Rékától, aki két imádnivaló patkánnyal osztja meg otthonát és napjait.

"Rumßais és Pemete a két patkány, lassan második éve laknak velem, egészen pici koruk óta. Ugyanúgy, mint a kutyáknak és macskáknak, nekik is teljesen egyedi személyiségük van és megvannak a sajátos kis hóbortjaik.

Míg Pemete a fekete gombszemeivel folyton azt lesi, hogyan tudná megvalósítani a következő csínytevését, Rumßais méltóságteljesen megkeresi a kedvenc piros könyvét, és nem tágít róla, amíg csak teheti.  (Murakami könyvein jobban szeret feküdni, mint Oscar Wildén. )

Mindketten hallgatnak a nevükre, és a lakás legtávolabbi pontjáról is előszaladnak, ha meghallják a hangomat. A közhiedelemmel ellentétben macskákat megszégyenítően sok időt töltenek mosakodással, és nagyon kényesek a higiéniára.

Rengeteg szeretetet adnak és igénylik az emberi társaságot. Sosem hagynak egyedül, ha olvasok, tanulok vagy sorozatot nézek, letelepednek a közelemben, vagy épp a könyvem közepén.
Sosem értettem, hogyan lehet félni tőlük, hisz végtelenül okos és jóindulatú jószágok, és ugyanúgy megérdemlik a szeretetet, mint bármelyik más állat. Aki élete során kötött már barátságot patkánnyal, szerintem sosem felejti el, milyen hűséges kis társak."

James Cameron megnyitotta az első vegán iskolát!

Ki ne ismerné James Cameront, a Titanik, a Terminátor, az Avatar  rendezőjét? Nos, ez az okos középkorú úriember feleségével, Amissel együtt 2012-ben megnézte a Forks Over Knives című dokumentumfilmet, amit mi is műsorra tűztünk a márciusi vegán filmklubbon, s ennek hatására tért át a növényi étrendre. Ez a doku a vegán életmód mellett szóló egészségügyi érveket boncolgatja csupán, de azokat nagyon hitelesen.

"A valódi változást azonban - meséli Amis Cameron - az hozta meg, amikor megértettük a kapcsolatot az étkezés és a környezet sorsa között. A vegán étrend nagyon jót tett az egészségünknek és a gyerekeink egészségének, de mindezekkel együtt számunkra most már a környezetvédelem van a fókuszban."

"Nem nevezheted magad környezetvédőnek, 

ha még mindig állatokat fogyasztasz" 

A. Cameron

A klímakutatók és az ENSZ is egyetért vele ebben, s a megoldást a vegán étrend globális elterjedésében látják, mivel az állattartás már közismerten az üvegházhatású gázok túlsúlyának és egyéb hatalmas környezeti terheknek egyik legfőbb okozója.

Mindezek miatt a most megnyíló környezettudatos szellemiségű magániskolában, Californiában, kizárólag vegán ételeket kapnak majd a gyerekek.

Az eredeti angol cikket ide kattintva találod meg.

Az ENSZ szerint a vegán életmód mentheti meg a Földet

Egy 2010-es ENSZ jelentés szerint a vegán életmódra való áttérés globális szinten kulcsfontosságú, ha meg akarjuk oldani az éhezés, az üzemanyagválság és a klímaváltozás problémáját. A jelentés szerint a hús-, és tejipar fenntarthatatlan, különösen azzal számolva, hogy a népesség 2050-re eléri majd a 9.1 milliárdot.

Leírják, hogy az állati eredetű élelmiszerek több kárt okoznak, mint a homok, a cement, a fém és a műanyag gyártása. Továbbá az állatok takarmánya felemészti a gabonák nagy részét és hatalmas mennyiségű ivóvizet is. A mezőgazdaság - különösen a hús,- és tejipar - jelenleg a világon felhasznált édesvíz 70%-át igényli. 

Ahogy a népesség nő, úgy nő a környezetterhelés is, köszönhetően az állati eredetű termékek fogyasztásának. A fosszilis tüzelőanyagokkal szemben itt megoldhatatlan az alternatív termelés. Az egyetlen kiút, ha drasztikusan csökkentjük az állati eredetű termékek fogyasztását.

Az eredeti cikk: http://www.eater.com/2015/2/16/8048069/un-says-veganism-can-save-the-world-from-destruction
Hasonló, csak precízebb cikk angolul: http://www.theguardian.com/environment/2010/jun/02/un-report-meat-free-diet

Lesz-e valaha vegán az egész világ?

   Nagy szerencsénk, hogy vegánként étkezni egészségesebb, mint vegyes táplálkozásúként. Ha nem így lenne, akkor tényleg nem lenne sok esélyünk. Alig lennének pár tucatnyian, akik inkább halnának meg 10-20 évvel korábban iszonyatos hiánybetegségektől senyvedve, mint hogy állatoknak ártsanak. De mivel ennek éppen az ellenkezője igaz, az élelmiszeripari állathasználat kérdése sikerrel kecsegtet. Idő kérdése csak, hogy meddig tudja az orvostudomány eltitkolni a tényeket. Megrázó volt, amit a minap olvastam Semmelwiesz Ignác haláláról. Ő volt az, aki „feltalálta”, hogy kezet kell mosni boncolás és szülések levezetés között. Azt hittem, ezért minimum Nobel díjat kapott annak idején. De nem. Elmegyógyintézetbe zárták és szökési kísérletének retorziójába belehalt (vagyis agyonverték). Nem tetszett a dokiknak, amit hangoztatott. De halála után pár évvel Pasteur megjelentette korszakzáró eredményeit a bacilusok létezéséről, amivel lényegében ugyanazt mondta, mint Semmelweis. Előbb vagy utóbb mindig eljön az idő, amikor már nem lehet tovább takargatni a tényeket.

„Sikerülni fog, mert elég őrült vagyok ahhoz, hogy azt gondoljam, lehetséges”

S hogy lesz-e egyszer vegán a világ? Az őszinte válaszom: nem tudom. Ha azt mondod, képtelenség, azt mondom: nem tudhatod. Sem az igenben, sem a nemben nem lehetünk száz százalékig biztosak. Meglátjuk. Egy dolog tudni és egy másik dolog hinni. Hiszem, hogy lehetséges és igyekszem erősíteni a hitem. Mert amit hiszel, azt teremted meg magad körül. Tegyük fel, hogy egy volt osztálytársad beszól egy vegán propaganda képre. Két lehetőséged van, és hogy melyiket választod, nagyban függ attól, hogy el tudod-e hinni, hogy ő egyszer vegán lesz. Ha úgy tekintesz rá, mint ellenségre, aki reménytelen, aki naponta gyilkolja az állatokat és ezen soha nem is fog változtatni, akkor nem csodálom, hogy durván visszaszólsz. Vitába keveredtek és a vita végén mindkét fél még jobban meg lesz győződve a maga igazáról, mint annak előtte. Ha viszont el tudod hinni, hogy egy nap ő is leszokik az állathasználatról, ahogyan te is tetted (talán nem is olyan régen), akkor megértőbb, türelmesebb leszel vele. Talán elhívod egy hambira a Kozmoszba, ahol egy gyenge pillanatában zsebre vág egy vegán állatvédelem szórólapot és a végén nem hogy vegán lesz, de még ő fog beszólni neked, hogy miért nem vegán még a kutyád. Egyszóval nagyon-nagyon fontos, hogy mit hiszünk. Egyik kedvenc írom, Michael Ende (Végtelen történt; Momó) írta a Varázslóiskola című mesében: „csak olyat tudsz varázsolni, amit el tudsz képzelni”. Az álmodozás – már csak ezért is - nagyon-nagyon fontos dolog! Azt valósítjuk meg, amit el tudunk hinni. ...és ki ha mi nem?

„A cselekvés az elkeseredés legjobb ellenszere”

Soha nem bírtam végignézni az Earthlings-t. Megpróbáltam, szörnyű volt. Belepörgettem, hátha jobb lesz, nem lett jobb. Újra belepörgettem, még rosszabb lett… végül feladtam. Már az a néhány képkocka is annyira kiborított, hogy legszívesebben ott helyben felvágtam volna az ereimet. Nagyon könnyű elkeseredni és azt mondani, hogy a világ úgy rossz, ahogy van, az emberi faj egy rémálom és az egyetlen reménye a természetnek, hogy esetleg kihalunk. Nagyon-nagyon könnyű ezt mondani és átadni magad az édes-keserű nihilizmusnak. Ha így állunk hozzá, akkor valóban semmi esély és nem is fogjuk tőle jobba érezni magunkat. 

Van esély az állathasználat megszüntetésére. De csak akkor, ha csinálunk! Valamihez mindenkinek van tehetsége. Lehet például finom ételeket főzni másoknak, receptblogot szerkeszteni, fotózni, pólókat gyártani, találkozókat szervezni, filmeket feliratozni, szuperül sportolni, recepteket fordítani, könyvet fordítani, segíteni a kezdő vegánokat, blogot írni, előadásokat szervezni egyetemeken, gimikben, jótékonysági koncertet szervezni, vállalkozást indítani, például vegán étkezdét, menhelyen segíteni, barátokkal beszélgetni, könyveket kölcsön adni, szórólapot szerkeszteni, nyomtatni, kitenni ide-oda, eljönni velünk vegán infóasztalozni vasárnaponként… és még biztos van egy csomó, ami nem jutott eszembe. Ha mindannyian hozzátesszük a magunk kis aktivizmusát, akkor azt hiszem: igen. Lesz egyszer vegán az egész világ!