Madárkám, Matilda

Mindenki, aki becsöppen az életünkbe, tanít minket. Matilda története számomra  - és remélem, még sokak számára - megmutatta, hogy semmi sem reménytelen. A fejlődés, a változás mindig lehetséges, még akkor is, amikor nagyon-nagyon valószínűtlennek tűnik. No de kezdjük az elején...

január 9-én

   Kerek 3 hónappal ezelőtt megérkezett hozzánk ez a békés, bájos tyúkanyó. Az előző év legeslegvégén találták kutyasétáltatók. Félig megfagyva feküdt egy mező szélén, nem tudott mozogni. Hála az Állatmentő Seregnek, azonnal orvoshoz került és pár nap után ideiglenes befogadóhoz, vagyis hozzánk.
  Négy hónap telt el addigra azóta, hogy Kamilla meghalt, aki alig pár hetet élt csak velünk. Nem mondhatnám, hogy értettem a tyúkokhoz, izgalmas, nagy kihívás volt ez, de nagyon jó döntés volt belevágni!

    Az első 3 hónapot úgy töltöttük, hogy nem tudott lábra állni. Több állatorvos is látta, egy madárspecialista altatást javasolt, mert menthetetlennek tartotta. Egy megfelelő helyeket kilukasztott textil zacskóban lógatva próbáltam arra bírni, hogy ráálljon a lábaira, vagy legalább kinyújtsa őket. Ezt az első két hónapban minden nap egy pár órát gyakoroltuk. A lábait tudta mozgatni, de terhelni őket nem. Próbáltam lavórban is hidroterápiázni, ami nem tetszett neki, viszont nagy lépésként értékeltem, amikor fogta magát és kirepült/kiugrott a lavórból.
   A második hónap vége fele úgy tűnt, még romlott is az állapota. Mintha az egyik oldala napról napra bénulna. Próbálkoztunk gyógyszerekkel, vitaminokkal, még Bach virágterápiás cseppeket is kapott, s végül mégiscsak elfogadtuk, hogy ő ilyen. Elfogadtuk, hogy kosárkában éli napjait, pihenget és eszik mindenfélét, amihez kedve van. 

Ha mellette vagyok, érdeklődve fordul felém, egyre többet beszél a maga nyelvén. Éjszakára a kosárkáját az ágy mellé a fejemhez teszem, hogy ha bárki piszkálná, azonnal felébredjek rá, bár ez még nem fordult elő. Reggel mindig megvárja míg felébredek és csak akkor kezd beszélni. Ha 8-9 körül kelek csak fel, akkor türelmese vár és addig nem kér reggelit - ellentétben a macskákkal:)

Az étvágya jó, de az ízlése napról napra változik. Az első időkben élt-halt a rukkoláért. Már a műanyagzacskó csörgésére teljesen lázba jött - mert hogy februárban sajnos csak ilyen formában tudtam rukkolához jutni. Aztán egyik napról a másikra nem kért többet. Eleinte szerette a kukorica darát, de amint egyszer kapott kendermagot, többet nem kért mást. Legalábbis egy darabig. Aztán megunta a kendermagot és csak napraforgómagot kért. Valamint paradicsomot. Azt minden mennyiségben. Nekem nagyon tetszik az, ahogyan válogat. Biztos vagyok benne, hogy pontosan érzi, mire van szüksége a testének. Nem elkényeztetés, ha azt adjuk, amit ő szeretne. Csodálom az öntudatlan bölcsességét és segítek neki, hogy úgy étkezzen, ahogyan azt ő maga a legjobbnak tartja.

Pár héttel ezelőtt, ahogy kezdett melegedni az idő és sütni a nap, elkezdtem egy-két órára kitenni őt a kertbe a napra. Mindig igyekeztem úgy, hogy valaminek nekidöntve, egy fának vagy egy nagyobb kőnek. Az ablakból figyeltem, hogy ha eldől, szaladtam ki hozzá újra egyenesbe állítani. Körülbelül egy héttel ezelőtt figyeltem fel rá, hogy már nem dől el, amikor kint van. Hihetetlen volt, de órákat tudott guggolva egyenesben maradni segítség nélkül. S így, minden nap egy icike-picikét fejlődve majd három hónap stagnálás után Matilda elkezdett valahogy mozogni. Ha kicsit besegítettem, felállt és lépett egy párat előre. Aztán pár nappal később már magától emelkedett fel imbolyogva, nagyon küzdve, és elindult. Sőt, most már bent a lakásban a szőnyegen is kiegyenesedik és elindul, tesz pár lépést... és a történetnek ez még csak a kezdete!

Amikor ölbe veszem és csendben együtt pihenünk, elmondhatatlan nyugalom száll meg. Van valami nagyon szelíd, békés, megnyugtató  az ő kisugárzásában. Érdekes bizonyíték erre, hogy a macskák szeretnek mellé fekve pihenni. Egészen döbbenetes belegondolni, milyen barbár dolog az embertől, hogy orkok módjára leölik és megeszik ezeket az állatokat, ahelyett, hogy megismernék őket. Olyan, mintha gyönyörű verseskötetet szétszaggatva gyújtanánk be a kandallóba (olyankor, amikor ráadásul nincs is szükség fűtésre). Az emberek nagy része az ételt látja benne, holott ha már feltétlen használni akarná valaki, inkább meditációs gyakorlatokban vehetne részt. Szeret ölben ülni és dorombol - ahogy nagy meglepetésemre minden tyúk tud. Kattogó, vagy talán inkább berregő hangot ad, mintha sóhajtana, becsukja a szemét. Mikor először hallottam, nem is tudtam mi ez.

Április 5-én már így tudott sétálni:

Barátjával és védelmezőjével, Matyi kutyával:)

  

Szeretnivaló Patkányok

Nemrég egy vegán fórumon valaki a sátán teremtményeinek titulálta a patkányokat. Többünket felpaprikázott a hozzászólás, hirtelen azt se tudtuk, sírjunk vagy nevessünk. Olyan rossz híre van ezeknek a szép és okos állatoknak. Kevesen ismerik őket olyannak, amilyenek valójában. Hoztam nektek egy rövid beszámolót Gecse Rékától, aki két imádnivaló patkánnyal osztja meg otthonát és napjait.

"Rumßais és Pemete a két patkány, lassan második éve laknak velem, egészen pici koruk óta. Ugyanúgy, mint a kutyáknak és macskáknak, nekik is teljesen egyedi személyiségük van és megvannak a sajátos kis hóbortjaik.

Míg Pemete a fekete gombszemeivel folyton azt lesi, hogyan tudná megvalósítani a következő csínytevését, Rumßais méltóságteljesen megkeresi a kedvenc piros könyvét, és nem tágít róla, amíg csak teheti.  (Murakami könyvein jobban szeret feküdni, mint Oscar Wildén. )

Mindketten hallgatnak a nevükre, és a lakás legtávolabbi pontjáról is előszaladnak, ha meghallják a hangomat. A közhiedelemmel ellentétben macskákat megszégyenítően sok időt töltenek mosakodással, és nagyon kényesek a higiéniára.

Rengeteg szeretetet adnak és igénylik az emberi társaságot. Sosem hagynak egyedül, ha olvasok, tanulok vagy sorozatot nézek, letelepednek a közelemben, vagy épp a könyvem közepén.
Sosem értettem, hogyan lehet félni tőlük, hisz végtelenül okos és jóindulatú jószágok, és ugyanúgy megérdemlik a szeretetet, mint bármelyik más állat. Aki élete során kötött már barátságot patkánnyal, szerintem sosem felejti el, milyen hűséges kis társak."

James Cameron megnyitotta az első vegán iskolát!

Ki ne ismerné James Cameront, a Titanik, a Terminátor, az Avatar  rendezőjét? Nos, ez az okos középkorú úriember feleségével, Amissel együtt 2012-ben megnézte a Forks Over Knives című dokumentumfilmet, amit mi is műsorra tűztünk a márciusi vegán filmklubbon, s ennek hatására tért át a növényi étrendre. Ez a doku a vegán életmód mellett szóló egészségügyi érveket boncolgatja csupán, de azokat nagyon hitelesen.

"A valódi változást azonban - meséli Amis Cameron - az hozta meg, amikor megértettük a kapcsolatot az étkezés és a környezet sorsa között. A vegán étrend nagyon jót tett az egészségünknek és a gyerekeink egészségének, de mindezekkel együtt számunkra most már a környezetvédelem van a fókuszban."

"Nem nevezheted magad környezetvédőnek, 

ha még mindig állatokat fogyasztasz" 

A. Cameron

A klímakutatók és az ENSZ is egyetért vele ebben, s a megoldást a vegán étrend globális elterjedésében látják, mivel az állattartás már közismerten az üvegházhatású gázok túlsúlyának és egyéb hatalmas környezeti terheknek egyik legfőbb okozója.

Mindezek miatt a most megnyíló környezettudatos szellemiségű magániskolában, Californiában, kizárólag vegán ételeket kapnak majd a gyerekek.

Az eredeti angol cikket ide kattintva találod meg.

Az ENSZ szerint a vegán életmód mentheti meg a Földet

Egy 2010-es ENSZ jelentés szerint a vegán életmódra való áttérés globális szinten kulcsfontosságú, ha meg akarjuk oldani az éhezés, az üzemanyagválság és a klímaváltozás problémáját. A jelentés szerint a hús-, és tejipar fenntarthatatlan, különösen azzal számolva, hogy a népesség 2050-re eléri majd a 9.1 milliárdot.

Leírják, hogy az állati eredetű élelmiszerek több kárt okoznak, mint a homok, a cement, a fém és a műanyag gyártása. Továbbá az állatok takarmánya felemészti a gabonák nagy részét és hatalmas mennyiségű ivóvizet is. A mezőgazdaság - különösen a hús,- és tejipar - jelenleg a világon felhasznált édesvíz 70%-át igényli. 

Ahogy a népesség nő, úgy nő a környezetterhelés is, köszönhetően az állati eredetű termékek fogyasztásának. A fosszilis tüzelőanyagokkal szemben itt megoldhatatlan az alternatív termelés. Az egyetlen kiút, ha drasztikusan csökkentjük az állati eredetű termékek fogyasztását.

Az eredeti cikk: http://www.eater.com/2015/2/16/8048069/un-says-veganism-can-save-the-world-from-destruction
Hasonló, csak precízebb cikk angolul: http://www.theguardian.com/environment/2010/jun/02/un-report-meat-free-diet

Lesz-e valaha vegán az egész világ?

   Nagy szerencsénk, hogy vegánként étkezni egészségesebb, mint vegyes táplálkozásúként. Ha nem így lenne, akkor tényleg nem lenne sok esélyünk. Alig lennének pár tucatnyian, akik inkább halnának meg 10-20 évvel korábban iszonyatos hiánybetegségektől senyvedve, mint hogy állatoknak ártsanak. De mivel ennek éppen az ellenkezője igaz, az élelmiszeripari állathasználat kérdése sikerrel kecsegtet. Idő kérdése csak, hogy meddig tudja az orvostudomány eltitkolni a tényeket. Megrázó volt, amit a minap olvastam Semmelwiesz Ignác haláláról. Ő volt az, aki „feltalálta”, hogy kezet kell mosni boncolás és szülések levezetés között. Azt hittem, ezért minimum Nobel díjat kapott annak idején. De nem. Elmegyógyintézetbe zárták és szökési kísérletének retorziójába belehalt (vagyis agyonverték). Nem tetszett a dokiknak, amit hangoztatott. De halála után pár évvel Pasteur megjelentette korszakzáró eredményeit a bacilusok létezéséről, amivel lényegében ugyanazt mondta, mint Semmelweis. Előbb vagy utóbb mindig eljön az idő, amikor már nem lehet tovább takargatni a tényeket.

„Sikerülni fog, mert elég őrült vagyok ahhoz, hogy azt gondoljam, lehetséges”

S hogy lesz-e egyszer vegán a világ? Az őszinte válaszom: nem tudom. Ha azt mondod, képtelenség, azt mondom: nem tudhatod. Sem az igenben, sem a nemben nem lehetünk száz százalékig biztosak. Meglátjuk. Egy dolog tudni és egy másik dolog hinni. Hiszem, hogy lehetséges és igyekszem erősíteni a hitem. Mert amit hiszel, azt teremted meg magad körül. Tegyük fel, hogy egy volt osztálytársad beszól egy vegán propaganda képre. Két lehetőséged van, és hogy melyiket választod, nagyban függ attól, hogy el tudod-e hinni, hogy ő egyszer vegán lesz. Ha úgy tekintesz rá, mint ellenségre, aki reménytelen, aki naponta gyilkolja az állatokat és ezen soha nem is fog változtatni, akkor nem csodálom, hogy durván visszaszólsz. Vitába keveredtek és a vita végén mindkét fél még jobban meg lesz győződve a maga igazáról, mint annak előtte. Ha viszont el tudod hinni, hogy egy nap ő is leszokik az állathasználatról, ahogyan te is tetted (talán nem is olyan régen), akkor megértőbb, türelmesebb leszel vele. Talán elhívod egy hambira a Kozmoszba, ahol egy gyenge pillanatában zsebre vág egy vegán állatvédelem szórólapot és a végén nem hogy vegán lesz, de még ő fog beszólni neked, hogy miért nem vegán még a kutyád. Egyszóval nagyon-nagyon fontos, hogy mit hiszünk. Egyik kedvenc írom, Michael Ende (Végtelen történt; Momó) írta a Varázslóiskola című mesében: „csak olyat tudsz varázsolni, amit el tudsz képzelni”. Az álmodozás – már csak ezért is - nagyon-nagyon fontos dolog! Azt valósítjuk meg, amit el tudunk hinni. ...és ki ha mi nem?

„A cselekvés az elkeseredés legjobb ellenszere”

Soha nem bírtam végignézni az Earthlings-t. Megpróbáltam, szörnyű volt. Belepörgettem, hátha jobb lesz, nem lett jobb. Újra belepörgettem, még rosszabb lett… végül feladtam. Már az a néhány képkocka is annyira kiborított, hogy legszívesebben ott helyben felvágtam volna az ereimet. Nagyon könnyű elkeseredni és azt mondani, hogy a világ úgy rossz, ahogy van, az emberi faj egy rémálom és az egyetlen reménye a természetnek, hogy esetleg kihalunk. Nagyon-nagyon könnyű ezt mondani és átadni magad az édes-keserű nihilizmusnak. Ha így állunk hozzá, akkor valóban semmi esély és nem is fogjuk tőle jobba érezni magunkat. 

Van esély az állathasználat megszüntetésére. De csak akkor, ha csinálunk! Valamihez mindenkinek van tehetsége. Lehet például finom ételeket főzni másoknak, receptblogot szerkeszteni, fotózni, pólókat gyártani, találkozókat szervezni, filmeket feliratozni, szuperül sportolni, recepteket fordítani, könyvet fordítani, segíteni a kezdő vegánokat, blogot írni, előadásokat szervezni egyetemeken, gimikben, jótékonysági koncertet szervezni, vállalkozást indítani, például vegán étkezdét, menhelyen segíteni, barátokkal beszélgetni, könyveket kölcsön adni, szórólapot szerkeszteni, nyomtatni, kitenni ide-oda, eljönni velünk vegán infóasztalozni vasárnaponként… és még biztos van egy csomó, ami nem jutott eszembe. Ha mindannyian hozzátesszük a magunk kis aktivizmusát, akkor azt hiszem: igen. Lesz egyszer vegán az egész világ!

Vegán Vállalkozások

Mind a négy olyan vállalkozás, ahol jó ideje személyesen ismerem a vezetőt és tudom, hogy nem a pénzért csinálja, hanem etikai elhivatottságból. Nem vagyok anyagilag érdekelt egyik vállalkozás sikerében sem, de mint vegán, boldoggá tenne a tudat, hogy ki sem látszanak a vevőkből mind a négyen. Ezért szeretném bemutatni Őket Neked! 

Vegán Webáruház

Hogy jött az ötlet?
Mint vegán, körülnéztem a neten és nem találtam vegán webáruházat, arra gondoltam, hasznos lenne, ha a vegánok mindent könnyedén be tudnának szerezni egy helyen. Épp volt időm ezzel foglalkozni, így hát arra gondoltam, miért ne?
Hogyan fogadták a vegánok?
Eddig csak pozitív visszajelzéseket kaptam, hiszen ezzel sokat segítek nekik. Igyekeztem úgy belőni az árakat, hogy az mindenkinek jó legyen. Több nagy bioboltnál olcsóbbak vagyunk.
Mi a nehéz az elindításban?
A kiszállítást egyelőre magam csinálom, de hamarosan futárszolgálattal is fogunk dolgozni. Egyelőre van egy fizetős és egy ingyenes átvételi pont és bizonyos kerületekben ingyenes a kiszállítás. Így most átlagosan napi 1-2 óra melóm van vele, de nagyon változó, mert vannak napok, amikor 4-5 rendelés is bejön, van, amikor egy sem. Ez még az eleje, alig pár hete indult a projekt.
Mit élvezel ebben a munkában?
A személyes kapcsolatot a vevőimmel. Látni, hogy örülnek, hálásak, elégedettek.
Itt megtalálod: www.veganwebaruhaz.hu

Kozmosz Vegán Étterem

Hogy jött az ötlet?

Vegánok lettünk és gondot okozott, hogy hova tudunk beülni enni. Egy régóta működő vegán éttermen kívül nem igazán találtunk olyat, ami kifejezetten vegán. Mindig mindenhol meg kellett kérdezni, hogy miben mi van és a végén szinte semmit nem tudtunk enni.
Tavasszal lesz egy éve, hogy megnyitottatok. Mi volt nehéz az elején?
Semmi más, csak az, hogy sok időt és energiát kellett és kell ráfordítani, hivatalokat végiglátogatni, intézni, szervezni. De nagy szerencsém volt, mert tökéletes helyet találtam, vagy inkább a hely talált rám. Itt ugyanis már korábban is volt melegkonyha engedély, mivel a régi Rock Randevú helyén nyíltunk meg.
Hogyan fogadták a vegánok?
Nagy lelkesedéssel fogadták és nagyon jók a visszajelzések. Egy vegán srác például most nálunk fogja tartani a 30 fős szülinapi buliját. De leginkább arra vagyunk büszkék, hogy első perctől betévedtek vegyes táplálkozású emberek, akik aztán visszajáró vendégeink lettek. Pont a minap írt a fb oldalunkra nagyon elégedett olasz fiatalember, aki járt nálunk és ő is még csak vegetáriánus sem volt, mégis azt írta, hogy semmi hiányérzete nem volt, nagyon ízlett neki minden, amit evett.
Mit élvezel ebben a munkában?
Elsősorban a kapcsolatot a vendégekkel. Sokat beszélgetünk velük, elmondjuk, hogy etikai okokból lettünk vegánok mi is, ahogy ők is legtöbben. Nem csak az ételeink vegánok, hanem mi magunk is. Emellett élvezem az étterem hangulatát, a projektben rejlő kihívást, a kreatív feladatokat és persze azt, hogy közösen csináljuk a lányommal. Neki köszönhetem, hogy vegán lettem és ez életem egyik legjobb döntése volt.
Itt megtalálod: www.vegankozmosz.hu

Édes Élet Vegán Cukrászda

Hogy jött az ötlet?
Amikor 2,5 évvelezelőtt vegán lettem, szerettem volna ilyen süteményeket készíteni és árulni. Cukrász családba születtem, így közel 35 éve készítek sütiket. Tíz évvel ezelőtt egyik este benéztem a hűtőbe, megláttam néhány csirkecombot és egyik pillanatról a másikra megundorodtam a hústól és minden előzmény nélkül vegetáriánus lettem. Már akkor elkezdtem tej és tojás nélkül sütni, de akkor még nem voltak rá nyitottak az emberek.
Mi volt nehéz eleinte?
Megszólítani és ideszoktatni az embereket. Nehezebb volt, mint egy átlagos cukrászda nyitásakor. Ki kellett, hogy alakuljon egy kölcsönös bizalom a vevők és a cukrász között. Meg kellett, hogy ismerjenek, hogy lássák, mi tényleg nem használunk, semmilyen állati eredetű hozzávalót, így mézet sem. Mostanában pedig már cukormentes és gluténmentes sütikkel is szolgálunk.
Hogy fogadták a vegánok?
Nagyon jól. Azelőtt nem mozogtam ebben a körben és nagyon kellemes meglepetés volt, hogy a vegánok milyen kedves, megbízható, lelkes és segítőkész emberek. Nagyon szeretek nekik sütni.
Mit élvezel leginkább ebben a munkában?
Egyrészt azt, hogy nagyon szeretek sütiket készíteni, a mai napig magam csinálom mindet, másrészt pedig természetesen azt, hogy nagyon hálás közönségnek dolgozom. Úgy látom, hogy valami elindult a világban, kezdenek ébredezni az emberek, az állatok sorsa és a saját egészségük is egyre jobban érdekli őket.
Itt megtalálod: Vegán Édes Élet
Itt pedig a webáruházuk: http://vegancuki.unas.hu

Green Fusion Vegán Étterem 

Hogy jött az ötlet? 
Egy facebook-os vega csoportban ismerkedtünk meg Ildivel, aki jobbnál jobb ételeket posztolt a falán nap mint nap. Én mindig viccelődve kértem, hogy nyisson már végre egy éttermet, ő pedig azt mondta, hogy nyitna is, ha lenne kivel. Mindketten etikai okokból lettünk vegánok, és úgy éreztük, hogy a neten való posztolgatásnál többet is tehetnénk az állatok jogaiért.
Hogy fogadták a vegánok?
Érdekes módon a nyitást megelőzően hatalmas volt érdeklődés, de most mindössze 3 visszatérő vegán vendégünk van. De a mi célközönségünk eleve nem csak a vegánok voltak, ezért nem is baj. Az általunk főzött tartalmas, ízletes ételekkel szeretnénk inkább minél több mindenevőnek és vegetariánusnak bemutatni az erőszakmentes konyha változatosságát, sokszínűségét. Emellett az csak plusz öröm, amikor a vegánok a Happy Cow-ról vagy más forrásból tudomást szerezve rólunk megtalálnak minket.
Mi volt a nehéz a kezdetekben? 
A rengeteg hatósági ügyintézés, papírmunka, az engedélyek.... Mi minden egyes szervhez bementünk előre, megkérdeztük pontosan a tennivalókat. Emellett 2 nagyon segítőkész vegán étterem vezető is adott rengeteg tanácsot, de a nagy előkészületek ellenére is nap mint nap újabb és újabb akadályokba ütköztünk.
Mit élvezel ebben az egészben most leginkább?
A célunk, miszerint minél több mindenevő és vegetariánus érdeklődjön a veganizmus iránt tökéletesen kezd megvalósulni. Van olyan mindenevő vendégünk, aki minden nap nálunk étkezik, a felesége pedig azóta beiratkozott egy vega főzőtanfolyamra is. A tányérok 99%-a teljesen üresen jön vissza, ennél nagyobb elismerés számunkra nem létezhet. Nagyon sokat tanulunk a vendégeinktől magunk is, ők különféle kultúrákból, korcsoportból, más anyagi háttérből származó rétegekből származnak, más-más okkal jönnek be hozzánk. Sok új ötletet adnak, hogy hogyan is lehet hatékonyan terjeszteni a veganizmust tovább.
Itt megtalálod: Green Fusion

A Bari Brigád

Ismerkedj meg Rebekával, Felhővel, Jánossal és a többiekkel. Mentett barik ők, akik a Noé Állatotthonban laknak. Szelíd, kedves, mókás állatok, hallgatnak a nevükre is és ha hívjuk, értik - de természetesen csak akkor jönnek oda, ha maguk is úgy akarják. Mindazok közül, akikkel eddig a Noéban találkoztam, ők azok leginkább, akiket „úúúúgy hazavinnék”, olyan kis kedvesek!

Ha némi ropogós zöldséggel a kezedben lépsz be a malacok, ludak, tyúkok, kakasok, kecskék és birkák birodalmába, akkor az első csapat, aki megrohamoz, Ők lesznek: a Barik. Leginkább egy alomra való kölyökkutyához tudnám hasonlítani a lelkesedésüket. A bátrabbak néha két hátsó lábukra állva próbálnak a többiek fölé kerekedni, kóstolgatják a ruhád és olykor még  a lábadra is lépnek:)

Kinga és Felhő

Interjúzni ma direkt üres kézzel mentem hozzájuk, mert másképp nem lehet nem velük foglalkozni... Ilyen körülmények között viszont inkább félénknek mutatkoztak. Ahogy a malackás cikknél, most is Schneider Kingának köszönhetjük az interjút, aki  elmesélte a nyáj viszontagságos történetét.

Idén februárban került be az újszülött Felhő. A tanyán, ahol született egy kos és nyolc lány birka élt. A tulajdonosuk ellen már egy ideje folyt az eljárás, az állatok ugyanis olyan rettenetes körülmények között éltek, hogy az újszülött bárányok legtöbbször azonnal meg is haltak. Felhő itt látta meg a napvilágot. Nem egy és nem két kisbárány halt már meg a telepen addigra, így elkötelezett állatvédők nem várhatták meg hivatalos elkobzást, kihozták Felhőt és a Noé menhelyen helyezték el. Itt cumisüvegből kecsketejjel táplálták és nagyon-nagyon szerették.

  

Márciusban befejeződött a bő két éves elkobzási procedúra és végre megérkezhetett a menhelyre Felhő egész családja:  Rege, a kos és 8 kis felesége. Ráadásul meglepetésként egy újabb bababárány, az alig egy hetes Rebeka is túlélte az iszonyatos körülményeket.  Itt olvashatod el a menhely beszámolóját, amiből szeretném idézni a kedvenc részemet: „biztonságba, nyugalomba helyeztük őket. Kaptak enni, inni bőven, jó minőségű takarmányt. Az éjszakai felügyeletüket Peru lámánk vállalta önként, aki azonnal jött és köszöntötte a kis nyájat. Legjobban természetesen a pici bűvölte el, aki pont ugyanolyan foltos mint Ő. A szimpátia egyébként teljesen kölcsönös.”  

De Felhő ekkorra már nem is igazán akart közéjük tartozni. Emberek nevelték, így ő is nagyjából  embernek tartotta magát. Egy 4-lábú barátja lett a menhelyen: Panka, a fiatal szarvas lány.  Felhő inkább tartozott össze Pankával, mint a saját fajtájával. Vele aludt, vele jött-ment napközben, egyszóval őt fogadta el családjának. Így ment ez egészen addig, míg meg nem érkezett a menhelyre a 3 kis liliputi bari: János, Sárika és Törpi.   

idézet:„Apró termetük miatt megúszták az első tavasszal esedékes húsvéti bárány státuszt és életben hagyták őket. Elkerültek egy állatsimogatóba, onnan pedig egy tanyára. A tanyáról elköltöztek, így a sorsuk megint bizonytalanná vált és újra a pörkölt árnyéka lebegett a fejük felett.” Így kerültek be ők is a menhelyre. Barátságos, emberhez, kutyához szokott kis csapat, akik mindhárman hallgatnak a nevükre és igénylik a 2 és 4 lábú társaságot egyaránt.

Közülük Jánossal, ki tudja miért, Felhő összebarátkozott. Lassacskán megkedvelte a két kislányt is, míg végül  szép fokozatosan visszatért saját fajtájához. János és Rege, a két ivartalanított kos, egyetlen szolid összecsapással elintézték a hatalmi harcot, s most békében éldegélnek egymás mellett. Most már az összes bari együtt alszik. Ugyanabban az istállóban van a főhadiszállásuk, mint a Ursuláéknak, a malackáknak, akikről már korábban olvashattál ugyanitt.

  Ha szeretnél segíteni a mentett bariknak, lehetsz menhelyi önkéntes vagy virtuális örökbefogadó, azaz egy kiválasztott állat támogatója. Ez itt pedig a hivatalos "hogyan segíthetsz cikk?" a menhely oldaláról.

   Őket, a menhelyen élő barikat soha senki nem fogja már többé a saját céljaira használni, sem a bundájukért, sem a húsukért nem fogják őket bántani. Évente egyszer nyírják és körmölik őket. Természetüknél fogva félénk, szelíd, békés lények. Nagyon szomorú a tudat, hogy máshol mind a húsukért, mind a bundájukért rendszeresen bántják őket. Ha nem tudod, vegánként miért ellenezzük a gyapjúipart, olvasd el ezt a cikkemet: Mi a gond a gyapjúval?