Nyugis válaszok hülye kérdésekre

   Ez a cikk most kifejezetten vegán társaknak szól, ellentétben a többi cikkel. Remélem, segítségetekre lesz!

    Amikor még újszülött vegán voltam, sokszor felkaptam a vizet egy-egy kérdésnél, amiket néha piszkálódásnak szántak, néha nem. Később azt figyeltem meg magamon, hogy minél jobban átlátom a dolgokat és meg tudom fogalmazni az egyszerű, érthető választ a kérdésekre, annál kevésbé leszek ideges. Akár piszkálódás, akár őszinte érdeklődés (sokszor nehéz eldönteni, melyik), igyekszem röviden válaszolni és közölni a kérdezővel, hogy ha tényleg érdekli a téma, akkor utána tud olvasni az adott kérdésnek itt és itt. Igyekszem, hogy ne bántsam meg a kérdezőt, akkor sem, ha tényleg nagyon nagy butaságokat mond/ír. Ma már azt sem szégyellem többször hangsúlyozni, hogy „nem azért írom/mondom, hogy bántsalak” vagy hogy „nem tartom lenézendőnek, azt hogy te…”. Ezek maguktól értetődőek számomra, de aki csak egy fb profillal beszélget egy nyilvános oldalon, vagy egy idegennel az utcán, annak egyáltalán nem alap. Nagyon jó érzés, mikor az ember nyugodtam, magabiztosan tud reagálni, azt sugallva, hogy "oké, értelek, nem először hallom a kérdést, van rá őszinte és átgondolt válaszom, tessék, itt van, egyszerű" és így a társalgás folytatható. Szerintem nem feladatunk egy-két mondattal vagy akár egy-két beszélgetéssel meggyőzni embereket. "Csak" elindítjuk vagy tovább segítjük a maga útján, ami a vegán életmód felé vezet.

   A kérdéseket szándékosan kijelentő formában írom most, mert sajnos legtöbbször így találkozunk velük. Mindenki nagyon ért ezekhez a dolgokhoz mostanában...:) Megpróbálom összeszedni a leggyakoribb gyönygszemeket és megírni hozzá azt a választ, amit egy jó pillanatomban adnék.

                                         De hát a hús/tej/tojás az kell!

Igen, megértem, hogy ezt gondolod, mert korábban én is így tudtam, mivel a tanárok, a legtöbb orvos és a családom is ezt mondta. De ez nem így van. Nagyon sok megbízható forrással alá tudom támasztani (pl.: Kína tanulmány). A helyzet az, hogy nincs olyan nekünk kellő tápanyag az állati eredetű termékekben, ami a növényi étrendben nem lenne benne. A szükséges fehérjék, ásványi anyagok, vitaminok, zsírsavak mind benne vannak a növényekben is. Ha ez nem így lenne, akkor nem lenne a világon sok száz ezer egészséges vegán, sőt, egészséges vegán kisbabák, kisgyerekek és egyre több vegán sportoló. Sőt, valójában nagyon sokan éppen azért térnek át a növényi étrendre, mert egészségesebb.

Na de az oroszlán is megeszi a gazellát. 
Magyarázd el neki, hogy holnaptól egyen füvet!

Egyrészt az oroszlán és az ember nem ugyanaz a kategória. Mi nem vagyunk ragadozó állatok. Nekünk nem létszükségletünk állatok elfogyasztása, sőt, számunkra ez egészségtelen, mert nem erre lett kitalálva a szervezetünk. (Tudom, hogy ez ellenkezik azzal, amit az iskolában tanultál vagy amit az orvosaid mondanak, de hitelt érdemlően alá tudom támasztani.)

Másrészt a vadászat és az állattartás sem ugyanaz a kategória. Az oroszlán vadászata a természet része és összehasonlíthatatlanul humánusabb, mint az emberek állattartása, ami ott kezdődik  megfosztjuk a szabadságuktól az állatokat, brutális módon csonkítjuk őket (herélés, csőrvágás, szarvvágás stb érzéstelenítés nélkül) és elképesztő kegyetlenséggel öljük meg őket, mindezt irdatlan mennyiségben.

                                                          De hát az az állat azért van!

Úgy gondolom, hogy mindannyian önmagunkért vagyunk, vagy esetleg saját döntésünk alapján a szeretteinkért, céljainkért. De senki nem azért van, hogy mások  őt a saját céljaikra használják. Tény, hogy az állatok emberi mércével mérve nem olyan intelligensek, de ettől még nincs jogunk őket fogságban tartani, elvenni az életüket. Az, hogy a jelenlegi jogrendszer mindezeket lehetővé teszi, pont olyan hiba, mint ahogy hiba volt színes bőrű embereket rabszolgasorban tartani, vagy nem adni szavazati jogot nőknek. 

De a tejhez nem kell megölni az állatokat.
Valójában de. A tehenek borjait például, akik évente születnek, különben nem lenne folyamatos tejtermelése a tehénnek, többnyire vágóhídra küldik, kivéve azt a pár lány borjút, akiből tejelő tehenet csinálnak. Valamint az amúgy 20 évet is megélő tehénkéket még a legjobb esetben is 10 évesen küldik vágóhídra, de nagyüzemekben inkább 4-5 évesen, amikor már nem profitábilisak. De az igazi válaszom erre a kérdésre az, hogy vegánként nem csak az állatok megölését ellenzem, hanem a fogva tartásukat is, a csonkításukat, és egyáltalán: a használatukat. A tej nem értünk van, hanem a tehenek utódaiért. Az állatok nem értünk vannak.

                                                        A növények is éreznek.
Hogy mit és mennyit éreznek a növények, nem tudom biztosan. Személy szerint imádom a növényeket, főleg a fákat. Azt viszont tudom, hogy ha állati termékeket eszem, azzal jóval több növényt és emellett természetesen állatot ölök meg. Míg ha csak magát a növényt esszük meg, kevesebb növény halálát okozzuk. Emellett jóval kevesebb termőföldre van szükség, így az emberiség vissza tud adni területeket a természetnek, ahol növények és állatok szabadon élhetnek. 

Jó, lehet, hogy igazad van, 
de én nem tudnék lemondani a húsról/tejről stb..

Megértelek. Nemrég találkoztam egy egyetemi évfolyamtársammal, akivel sok éve nem beszéltünk. Azt kérdezte, "hogy állsz a hússal?" Mert emlékezett rá, hogy vega akartam lenni és próbálkoztam, de sehogy se ment. Jó volt ezt hallani, mert én már el is felejtettem, hogy ez valaha nehéz volt. Erről ennyit. Ha akarsz valamit, ha jó okod van rá, akkor meg tudod csinálni. Pláne most, hogy egyre több vegán étterem van és a boltokban is egyre több vegán termék. Régen nekem fogalmam sem volt róla, hogy mit ehetnék, ha nem a szokott ételeket. Pedig mennyi minden van! Mi két hetente csinálunk Kezdő vegán klubot, ahova minden érdeklődőt szeretettel látunk és az a célunk, hogy segítsünk annak, akinek az átállás nehézségeket okoz. Van már sok főzőtanfolyam is és egy kezdő vegánok segítésére szakosodott szuper oldal is: a VegaNinja.

Lehet, hogy mindebben igazad van. De semmi értelme. A világ sosem lesz vegán.
Hát, azt majd meglátjuk. Maradjunk abban, hogy te sem tudod biztosra, meg én sem. Mindenesetre én megteszem, ami csak tőlem telik és egyre többen gondolkoznak hozzám hasonlóan. Az hogy a világ milyen irányba változik, az embereken múlik, többek között rajtad és rajtam. Meglepődnél, ha tudnád, milyen iramban terjed a vegán életmód!

"Számtalanszor valósultak már meg olyan dolgok, amikről az korábban elképzelhetetlen volt." 

Joanna Lucas, a Peacful Prairie vegán állatmenhely egyik alapítója

Ideiglenes befogadás

  Gazdátlan kutyák és macskák ezrei várnak egy helyre, ahol összeszedhetik magukat és kivárhatják, míg találunk nekik gazdit. Erre valók eredetileg a menhelyek, de nem minden állatvédő szervezetnek van menhelye. Vannak olyanok is, akik ideiglenes befogadóknál, vagyis lelkes, állatbarát önkénteseknél helyezik el védenceiket. Magam lassan két éve vagyok ideiglenes befogadó egy nagyon szuper cicamentő csapatban.  Ezzel úgy tudok részt venni állatmentésben, hogy közben élem a normális életemet, nem kell nagy áldozatot hozni, nem igényel semmi olyat, amit a saját állatcsaládtagjaimnak nem adnék meg. A 3 kutyatársam és életem szerelme, Marcica már megszokták. Azt hiszem, az állatok jobban értenek minket, mint az emberek. Valahonnan tudják, hogy X vagy Y csak vendég és nem kell attól félni, hogy átveszi bárki helyét. Kis családunkba időről időre becsöppennek jövevények és amikor eljön az ideje, kirepülnek és helyettük újak jönnek. Íme egy kis élménybeszámoló, amitől azt remélem, hogy kedvet kapsz Te is!

Jázmin és a picik

2013 tavaszán került hozzánk Jázmin hercegnő és 5 kis porontya. Még csukva volt a szemük, mikor ide kerültek. Bár két kis csöppséget elvesztettünk, s ez rettenetesen fájt nekem is, mégis csodás volt látni, ahogy a megmaradt picik felnőnek és otthonra találnak. Jázmin picit tovább maradt, mert az emberek 90%-a kölyök cicust szeretne örökbefogadni, a felnőttekre kevés a jelentkező. Körülbelül fél évet töltött nálunk ez a bújós, bájos tünemény és picit nehéz szívvel engedtem el. De amint elengedtem, már jött is a következő, aki szintén utcán élt, folyamatos életveszélyben, s már fél évesen terhes volt. Ő is nagyon jó helyre került, máig kapunk képeket a gazdiktól, amint lustán heverészik kétlábú alattvalói ölében. 

Somci

2014 tavaszán megint anyacicát fogadtunk be, ő volt Somci. Öt kölyköt szoptatott, plusz egy magányosan talált nagyon pindurka szürke babát is befogadott a sajátjai mellé. A kicsik alig voltak 5-6 hetesek, amikor már mindre volt gazdijelölt. A gazdik eljöttek megnézni a babákat, sokan hoztak nekünk ajándékba cicakaját és amint betöltötték a 8 hetes kort, már vitték is őket. Somci több mint 9 hónapig volt velünk és őt volt a legnehezebb elengedni eddig. Annak idején ő vad cica volt, csapdával kellett befogni, mikor mentették. Abszolút nem volt hozzászokva, hogy bárki hozzáérjen. Sok-sok hónap türelmes munka volt, hogy megtanulta, hogy a simogatás jó és megtanult  nem félni az embertől. Nagyon a szívemhez nőtt. De végül olyan nagyon szuper, kedves, türelmes gazdik jelentkeztek érte, hogy jó érzéssel adtam oda. 

S miközben Somci szelídült, sok kiscica fordult meg nálunk, akik egy hónapnál többet sosem maradtak, hiszen olyan gyönyörűek és bájosak voltak, hogy hamar gazdira találnak. Itt volt például ez a fekete baba, akit úgy találtak, hogy egy hatalmas púp volt a takróján és nem tudott lábra állni. Valószínűleg fejbe vágták, így próbálták eltenni láb alól, de nem volt teljesen sikeres az akció és a kiscica túlélte, felépült és szuper gazdikhoz került.

   Vegánként jogos aggályod lehet, hogy ha kutyát vagy cicát, tehát húsevő állatot fogadsz be és etetsz, ezzel megint csak hozzájárulsz az állatiparhoz. A jó hír az, hogy ha akarod, akkor meg lehet oldani a kutyák és a cicák táplálását is vegánkén. A kutyák etetéséről már régen írtam cikket, a cicák etetése nekem is új, holnap fogom feltenni róla az első cikket. 
  

      Mi kell ahhoz, hogy ideiglenes befogadó legyél?

Roger saját mentésem. Nyár elején adtam örökbe.

- fontos, hogy tudd fotózni az állatokat és emailen, facebookon elérhető legyél a kapcsolattartás végett

- fontos, hogy az ingatlan tulajdonosa is beleegyezzen, hogy plusz állatok érkeznek

- fontos, hogy tudj elkülöníteni, avagy karanténozni, ha saját állatod is van, sőt, van, hogy pont karanténos hétre van szükségünk 8-10 napra, ami rövidebb távú elköteleződést jelent

- fontos, hogy tudd, hogy pár héttől akár egy egész évig is nálad lakik majd az állat és a végén néha nehéz elengedni, de ez szükséges ahhoz, hogy felszabadulj, mint hely és új állatot tudj megmenteni utcáról vagy akár altatás elől is.

Julia, Jangles és Stella - Malacok a nagyvilágból

Az eredeti angol szöveget itt találod: Three stories of rescued pigs Köszönet a fordításért Pataki Kingának!

   Uji, uji! Mi jut eszedbe, amikor egy malacra gondolsz? Malackára gondolsz a Micimackóból vagy a Muppet show Miss Piggy-jére és az ő feleselésére? Számomra ez egy sokkal régebbi történet - a híres gyerekvers a 3 kis malacról, akik szembeszállnak a gonosszal. A mesében a három kismalac megvédi magát a nagy, gonosz farkastól, de a való életben nem a farkas a gonosz. Az ellenség az állattartás. 

    Évente 100 millió malac kerül vágóhídra. A húsukért tartott malacok leszűkített helyeken élnek megrövidített életük során, ahova sokszor egyáltalán nem jut be napfény. Természetes körülmények között a malacok élvezik, ha dagonyázhatnak, hempergőzhetnek a sárban. Az ipari létesítményekben ellenben többnyire olyan szűk helyen vannak, ahol még megfordulni is nehéz volna. Mocskos és kétségbeejtő körülmények közt élnek, nincs lehetőségük megszaglászni társaikat, sőt, a stressz hatására gyakran hatalmasodik el rajtuk kannibalizmus vagy farokharapdálás. Ez a viselkedés eredményezte, hogy mára elfogadott gyakorlat a malacok farkának csonkítása fiatal korukban és/vagy a fogaik egy részének eltávolítása. A természetben a malacok egész nap kóborolnak vagy heverésznek és a mamák az első hónapokban nem hagyják magukra kicsinyeiket egy pillanatra sem. A kismalacokat az állattartó telepeken már tíz napon belül elveszik a koca malactól. 

    Nehéz megőrizni higgadtságunkat, magunk elé képzelve azokat a borzalmas körülményeket, amelyekbe oly sokukat kényszerítjük. De szerencsére még van remény! Itt olvasható három példája annak a több száz malacnak, akik már megmenekültek ezen a borzalmas körülmények közül és kaptak egy második esélyt.

                      Júlia

Ez az édes hölgyemény egy nagyüzemből került mentésre éppen időben, hogy világra hozza kicsinyeit. A Farm Sanctuary embertelen körülményei közt talált rá és kimenekítette őt szűkös ketrecéből, brutális veréssel, harapással, elektromos ütéssel teli mindennapjaiból. Rohantak vele a kórházba és 8 órával később már 16 kismalac bébinek adott életet. Júlia most újra tanulja a bizalmat és szeretetet újdonsült anyaként.

              Jangles

Jangles egy olyan szomorú múltú malac, akit a Cornell Egyetem használt korábban. A program befejeztével Janglest és a többi malacot aukcióra bocsátották. A csalódott diákok ehhez nem akartak hozzájárulni, így licitáltak a malacokra és segítettek otthont találni nekik a Catskill Animal Sancuary szervezetnél. Mostanság Jangles a csűrben múlatja idejét, vagy éppen úszik, szundikál az árnyékban.

Stella

Stella ma már Rooterville-ben, egy menedékhelyen él Floridában. Úgy menekült meg a halál elől, hogy kiesett az állatszállítóból majd ezt követően elég okos volt ahhoz, hogy elsétáljon az autóúton egy kedves családhoz. A család gondját viselte, majd elvitték Rooterville-be, hogy megfelelő ellátásban részesüljön. Stellának nincs farka, az ipari állattartás általános eljárásának megfelelően megcsonkították, hogy megelőzzék a farokharapdálást és az esetleges betegségek terjedését. Ő egy csodálatos állat, aki szeretetteljes és vidám mindannak a sérülésének ellenére, amit még korábban szerzett (pl.: bénultság az arca egy részén -  valószínűleg az eséskor szerezte) Most már kilencedik évében jár, ami igazi csoda, tekintve, hogy az ipari állattartás során a legtöbb koca három-öt évet él csak meg.

A vegán drog

   Annyi drogról lemond az ember, ahogy egyre felnőttebb lesz. Leszoktam például a húsról, a tejtermékekről és ami még hihetetlenebb volt, a koffeinről is. Félre ne értsd, vegánként lehet koffeint inni, csak engem zavart, hogy függőnek éreztem magam. Mostanában próbálok felszabadulni a főtt ételtől való függőség alól - nos ez a projekt még folyamatban. Mindeközben azonban találtam egy olyan függőséget, amitől nem akarok szabadulni: a futást.

   Nem, ez nem testedzés. Ez szenvedély. Mert minden nap akarod és mindig egyre több kell! Kutyákkal vagy nélkülük, párral vagy egyedül, hegynek fel vagy sík terepen, hidegben vagy melegben, mindnek picit más íze van, de ami közös bennük, az a bűvös-édes kémiai anyag, amit az agyad termel... amitől azt érzed, hogy boldog vagy és minden oké - vagy oké lesz, mert azzá teszed!

Egy röpke kis közvéleménykutatás alapján úgy tűnik, hogy a vegánok körében a futás a legnépszerűbb sport. Ha már így van, miért ne fussunk együtt néha? Tavasztól megint megyünk majd együtt barátságos versenyekre, nem kell gyorsnak lenned, elég ha lelkes vagy és élvezed, hogy együtt sportolunk! Facebookon a Vegán Piknik csoportban lehet majd róla olvasni, hogy mikor s hol!


Vegánként mind azt figyeltük meg, hogy több az energiánk. Pont ellentétben azzal, amit az emberek gondolnak, vegánként egy sportoló jobb teljesítményre képes, mint húsevőként vagy vegetáriánusként. Ma még ez talán nem látszik, hiszen az össz népességben kevesebben vagyunk, így a sportolók között is kevesebben, de ez (is) változóban van! A jelenleg megtalálható legjobb összefoglaló oldal vegán sportolókról a Great Vegan Athletes oldal. Érdemes rákattintani és esetleg megosztani ismerősökkel! Hadd omoljanak le azok az előítéletek!
 2014-ben az Év Vegán Sportolójának választották Fiona Oakes vegán maratonfutónőt, aki három kategóriában is elnyerte a maraton futás Guinness világrekorder címet. Nem mellesleg Fiona elkötelezett állatvédő is! Érdekel egy interjú vele? Making the connections 2. rész.

Szilveszter

Mi történt 2014-ben?

   Januárban csináltuk az első vegán ételkóstolót a Világcsücsökben, ezt követte a palacsinta bajnokság, majd pedig a magyaros ételek kóstolója. Tömeg volt mind három alkalommal. Rengeteg étel, rengeteg érdeklődő. Rebesgetik, hogy kinőjük a Világcsücsköt, pedig nagyon jó hely. 

    Tavasszal megnyílt a Kozmosz étterem, s a rossz idő miatt itt tartottuk az első pikniket. Utána már a Margitszigetre mentünk piknikelni szépen minden hónapban, ahogy azt szoktuk. Ezek is egyre népszerűbbek, már-már az az átlagos, ha 40-50 ember jön el. Vegánok, vegetáriánusok és vegyes táplálkozásúak együtt.

   Elkezdtük régi álmomat, az infóasztalt a városligetben. Vasárnaponként, sütikkel, totóval, színes szórólappal. Csendes, nem túl sűrű, de tartalmas napok voltak. Nem volt túl sok érdeklődő, de legalább belerázódtunk. S ez még csak a kezdet... !
   Örökbe fogadtam nyáron egy kiscsibét, Kamillát, akinek szomorú története itt a blogon is olvasható. Nagyon-nagyon fájt és egy pár hétig azt hittem, nem vagyok képes többé állatvédőnek tartani magam. De meg kellett békélnem a ténnyel, hogy mindenki követhet el hibát és van, hogy a mi hibánkból hal meg egy állat és ez szörnyű, de akkor is tovább kell csinálni.

   Augusztusban megint voltam a Vegetáriánus Fesztiválon egy új előadással, workshoppal, infó asztallal. Ősszel pedig Pécsett szintén a Miért vegán? előadással. 
   Újra kezdődött ősszel a filmklub. Először Yourofsky vetítés a Kozmoszban, utána megint ételkóstoló a Világcsücsökben, majd pedig "Forks over knives" vetítés ismét a Kozmoszban. Októberben páran Vegán Futók feliratú pólóban együtt indultunk egy futóversenyen és tervezzük, hogy tavasszal így folytatjuk tovább! Decemberben pedig Live and let live premier a Toldi moziban ételkóstolóval. Több mint 150 ember jött el és nézte meg a filmet, amihez januárban készítettük el a magyar feliratot. Közben elkészült a Miért vegán? könyvem, amit ingyenesen letölthető és újra nyomdába küldtem az Állatvédők Könyvét, melynek bevétele az alakulóban lévő egyesületet támogatja. Elkezdtem összeszedni az alapító tagokat a Vegán Állatvédelem Egyesülethez, megírtam az alapszabályt és alig várom, hogy elkezdődjön a következő év....

Mi lesz 2015-ben?

   
   Természetesen folytatódnak a sikeres projektek: 
- filmvetítések
- ételkóstolók
- piknikek. 
Január 9-én indítok egy új dolgot, a Kezdő vegán klub az Édes Élet cukrászdában, ahol tapasztaltabb vegánok segítenek a kezdőknek tanácsokkal, ötletekkel, receptekkel. Már most több mint 50 ember jelezte részvételi szándékát. Nem számítottam rá, hogy ekkora az igény. valószínűleg csinálunk majd gyakran ilyet!
   Megalakítjuk a Vegán Állatvédelem Egyesületet, ami egy maximálisan erőszakmentes vegán propaganda csapat lesz, minden hétvégén és különböző rendezvényeken infóasztallal, előadással. 
    Ehhez kapcsolódik, hogy szeretnék örökbe fogadni vágás elől mentett kecskét, mellé egy nyuszit, egy csibét és egy kacsát. S ezt a kis csapatot szeretném kivinni az infóasztalokhoz, hogy az emberek megismerkedhessenek velük. Nem mondom, hogy nem félek ekkora felelősségtől, de hiszek benne, hogy működhet. Szeretnék márciusban egy tavaszi vegán fesztivált. Szeretném újra nyomdába küldeni az Állatvédők Könyvét és mellé a Miért vegán?-t is. 
   A Vegán Állatvédelem célja, hogy megszólítsa mindazokat, akik állatvédőknek, állatbarátnak érzik magukat, mégsem vegánok még. Szeretném, ha felébrednének és mellénk állnának ebben az erőszakmentes fogyasztói bojkottban.

TALÁN TÚL SOKAT REMÉLEK ÉS TÚL SOKAT ÁLMODOZOM,

DE LEGALÁBB NEM FOGOM FELADNI, AMÍG NEM PRÓBÁLTAM MEG,

ÉS NEM BÁNOK SEMMIT...

   

Segítség, család!

Ha Karácsony, akkor család. Ha család, akkor közös evészet. A támadástól a cikizésen át a rémisztgetésig bármi elképzelhető.  Pedig milyen jó is lenne, ha azok az emberek, akik közel állnak hozzánk, meghallgatnának, megértenének és velünk együtt változnának! Mert vegánként élni jó és ezt szeretnénk megosztani azokkal, akiket szeretünk.

Könnyebb a partnerünkkel, mert a barátunk, barátnőnk, férjünk, feleségünk egyenrangú félnek tekint minket (jó esetben) és érdeklődik, meghallgat, tanul tőlünk.  A szülőkkel nehezebb. Nem is csoda. Gondoljunk bele, ők törölték a fenekünket éveken át, ők döntöttek helyettünk, ők tanítottak meg a világ működésére. S most egyszerre nekik kellene tőlünk tanulni? Nem olyan könnyű dolog ez.

 Amikor az én családom megtudta, hogy vegetáriánusból vegánná avanzsáltam, különböző díjnyertes mondatok hangzottak el: "na de ha nem eszel tojást, akkor a tyúkokat ki kell majd dobni" és "de azt tudod, hogy így debil gyerekeket fogsz szülni?". Mostanában már nem mondanak semmit, beletörődtek, hogy vagyok, amilyen vagyok.

De vannak az én példámmal pont ellentétes történetek is!
Ismerek nem egy olyan vegánt, akinek a szülei meghallgatták, megértették és vele tartottak ezen az izgalmas úton. Találkoztam olyan anyukával, aki elkísérte a 16 éves lányát a vegán ételkóstolóra. Találkoztam olyan szülőkkel, akiktől azt kérte a lányuk Karácsonyra, hogy jöjjenek el vele vegán filmvetítésre. Találkoztam olyan nagymamával, aki éppen azért jött el filmklubra, mert a lánya és az unokái vegánok és ő nagyon aggódott miattuk, s a vége az lett, hogy ő is vegán lett.

Minden család másképp működik, de nincs más út, mint a türelem és megértés. Bármelyik oldalon is állunk, próbáljuk meg megérteni a másik felet. Senki sem akar rosszat, csak máshonnan nézi. Ha azt szeretnénk, hogy ne piszkáljanak minket, próbáljunk meg rövid és határozott válaszokat adni a kérdéseikre, lehetőleg indulatmentesen. Ha nem akarunk céltáblák lenni, akkor legjobb, ha nem is viselkedünk úgy, mint ahova érdemes lőni.

Ha ennél többre vágyunk, nevezetesen arra, hogy meghallgassanak, megértsenek, akkor a leghatékonyabb út, ha megkeressük azokat a pontokat, ahol egyetértünk a velünk szemben ülővel. Talán neki is van kutyája, cicája, akit szeret. Talán van olyan étel, amitől ő is undorodik vagy olyan étel, amit ő is szeret. Talán ő se bírja az erőszakot. Próbáljunk abból kiindulni, amiben egyetértünk. De leginkább: próbáljunk nem ítélkezni! Mi sem születtünk vegánnak. Vegyük elő saját élményeinket, meséljük el, mit éreztünk, amikor tudomást szereztünk az állatok szenvedéséről, vagy  amikor kiderült számunkra, hogy nincs szükség állati eredetű élelmiszerre!

Ide vágó cikk: http://www.veganallatvedelem.blogspot.hu/2014/10/eroszak-nelkul-szeliden.html

Mentett Malackák Happy Endje

Szeretném nektek bemutatni a Noé Állatotthon néhány lakóját, akik fajtájukat tekintve a malacok táborát erősítik. Mindannyian igazi egyéniségek, mókásak, barátságosak. Ha eddig csak olvastál róla, hogy a malacok okosabbak, mint a kutyák, hát itt az alkalom, győződj meg róla a saját szemeddel! Ha teheted, látogass ki a menhelyre és ismerkedj meg velük, ahogy én is tettem Meghódítanak pillanatok alatt... 

                Lapka és a Fekete Sereg

Ha megjelensz a területükön, Lapka és a fekete sereg izgatott farok csóválás közepette szalad eléd, hogy lássa, ki vagy, mi vagy, mit hoztál. Nem is látszik rajtuk, hogy valaha hajszálon függött az életük…

A csont sovány Lapka és éhes kicsinyei

2013 nyarán a rendőrség kért segítséget az állatmenhelytől. Budapest egyik külső kerületében egy tanyán elhagyva éhezett egy kis csűrbe zárva egy csüngő hasú család: Lapka, az anyamalac és tíz kicsinye. A három hónapos malackák már ehettek volna szilárd ételt, de mivel nem volt semmi a csűrben hetek óta, csak a mama, így hát szoptak. Lapka rettenetesen legyengült, lábra állni sem tudott, ölben kellett kivinni. Alig 23 kg volt (80kg lenne a normális súly egy szoptatós csüngő hasúnál). A tulajdonos ellen azóta is folyik az eljárás, a kis család pedig a menhelyre költözködött be. A kicsik azóta szépen felcseperedtek, de megsimogatni nem hagyják magukat – ellentétben más menhelylakó malacokkal. Hiába csak 3 hónap volt az életükből, amit ilyen szörnyű körülmények között töltöttek, annak az emléke kitörölhetetlenül beleégett az emlékezetükbe. Sosem fognak úgy bízni az emberben, mint azok a társaik, akiket szeretettel vettek körül életük első pár hónapjában.

Lapka asszonyság kikerekedve

     Lehet-e a malac családi kedvenc?

Cupák

  George Clooney híres Max nevű csüngő hasú malaca hatására sokan akarnak manapság malacot tartani családtagként. De sajnos ez nem szokott jó véget érni. 

Nagyon sok malac éppen így kerül be a menhelyre: megunt vagy inkább problémássá vált családi kedvencként. A legnagyobb baj, hogy akik kiskoruktól emberi családban nevelkedtek, egyszerűen „nem tudnak malacul”. Vagyis nem ismerik a malacok kommunikációját, társas szabályait, így nagyon nehezen illeszkednek be a közösségbe, ha egyáltalán sikerül nekik. Ilyen például Cupák, a magányos macsó. Azt sikerült elérnie, hogy ne bántsa őt a többi malac, de egyik kondába sem tudott beilleszkedni.

A társaság nagyon-nagyon fontos minden malac számára. A menhelyen élő malacok között is barátságok, szövetségek alakulnak folyamatosan. Kondákban élnek, amit leginkább egy kutyafalkához lehet hasonlítani, de annál sokkal szigorúbb. Míg egy kutyafalkába aránylag könnyen be lehet szoktatni egy új tagot, addig a malacoknál ez akár évekbe is telhet. A konda szigorúbb, zártabb, bonyolultabb rendszer, mint egy falka. A konda vezetője határozza meg, kik ehetnek először és kik alhatnak a jobb helyeken. A csapatok összebújva alszanak olyan szalmakuckókban, amiket ők maguk építettek fel aprólékos munkával. A testi érintkezés sokkal fontosabb számukra, mint a kutyáknak. Egy malac számára a többi malac a társaság. Ezt sem ember, sem más állat nem tudja igazán helyettesíteni. Éppen ezért örökbe fogadni sem lehet malacot a menhelyről. Bárki lehet viszont virtuális örökbefogadója egy kiválasztott malackának.                

Jean, a filmsztár

A fekete seregből lett a kisebbik konda, melynek vezetője Jean, a "filmes malac" lett. Jeant egy kiképző hozta a menhelyre, miután kismalacként klikkeres kiképzéssel sok trükkre megtanította. A malacok híres intelligenciájára jó példa, hogy amikor egy évvel később újra szükség volt rá egy filmhez és kiképzője eljött érte, csupán 3 perc kellett hozzá, hogy minden tudományát tökéletesen fel tudja idézni. 

Jean éd Pinkerton

Jeannak volt egy testvére, Pierre, aki nem sokkal a menhelyre kerülés után meghalt. Ekkor a kis Jean a magányos, öreg Pinkerton úr mellett keresett menedéket. Minden éjjel hozzá bújva aludt a gazdasági udvar szélén. Pinkerton (barátainak csak Pinki) 17 éven át volt családi kedvenc, s úgy került be a menhelyre, hogy soha nem ismert más malacokat. A nagy malacok sokat bántották őt, s végül még akkor is sírva rohant el, ha valaki meg akarta simogatni. A kicsi Jean lett egyetlen barátja, Amikor Jean felnőtt és a kis fekete sereg kondavezetője lett, Pinki is bekerült a csapatba. Így lett a 18 éves magányos malacból végül élete végére mégis kondatag.

                                               Ursula, a főnökasszony

Ursula

A nagyok kondáját a tiszteletet parancsoló Ursula vezeti. Ursula és a menhelyen dolgozó Kinga akkor barátkoztak össze, amikor a malac lábán az orvos elgennyesedett patatályogot diagnosztizált. Ezt a betegséget lovaknál ismerik csak, mivel a malacokat nem szokták olyan sokáig életben hagyni, hogy a betegség kialakulhasson. Kinga minden nap hyperollal mosta ki a sebet, ami nem lehetett kellemes Ursula számára. A hatalmas malac éles fogaival gond nélkül le tudta volna harapni Kinga kezét, de soha egy pillanatra sem volt agresszív. Csak elfordította a fejét és hősiesen tűrte a fájdalmas eljárást. „Miatta lettem vegetáriánus” – mesélte Kinga. Ursula már régen túl van a tályogon, vígan éli napjait, sokat fogyott, ami jót tett neki, de még így is hatalmas, kedves, mókás malac. Ugyanúgy hallgat a nevére, ahogyan egy kutya, s ahogyan sok más malac is a menhelyen.

közös képünk Jeannal

 Ha ellátogatsz a menhelyre, feltétlenül keresd fel Ursulát, Jeant, Pinkertont, Cupákot és a többieket! Kínáld meg őket egy kis répával, almával. Különösen azt szeretik, ha a fülük tövét vagy hónaljukat vakargatják. Ne lepődj meg, ha hanyatt dobják magukat a gyönyörűségtől. 

   A Noé honlapját böngészve arra lettem figyelmes, hogy rengeteg olyan menhelylakó van, akinek nincs most épp virtuális örökbefogadója, úgyhogy szabad a pálya!