Egyből vegán!

Valaha azt gondoltuk, hogy az emberek először vegetáriánusok lesznek, s majd egyszer, ha nagyon ügyesek, akkor talán vegánok is. De itt a nagy meglepetés: EGYRE TÖBBEN LESZNEK EGYBŐL VEGÁNOK! Gyűjtöttem pár egyéni sztorit, azzal a céllal, hogy bátorítást adjon azoknak, akik már a küszöbön állnak. Hajrá!

Pari (35)
      "2004-ben lettem vegán, 25 évesen. Egy üzletben a kezembe

nyomtak egy szórólapot arról, hogy az adott cég nem forgalmaz állatokon tesztelt termékeket. Mivel ilyesmiről még sose hallottam, hazaérve bedobtam a netes keresőbe az "állatkísérletek" szót. Amire ott bukkantam, azt rémálmaimban sem gondoltam volna. Dokumentumfilmeket és cikkeket találtam mindarról, ami a laboratóriumokban történik. Csak olvastam egyik cikket a másik után és néztem egyik filmet a másik után. Egyre több oldalon merült fel az is, mivel jár a tej, hús, tojás, szőrme, bőr, méz... A sok sírástól kivörösödtek a szemeim, de nem hagytam abba, végig néztem mindent, amit találtam. Mire felvirradt az új nap, tudtam, hogy soha többé nem fogok állati terméket venni.
Nem éreztem egy percig sem nehéznek a váltást. Meglepő volt, mennyi vegán termék van a boltokban. Vegán társakat találni is nagyon könnyű volt. Rengeteg új barátot szereztem. Az édesanyám és az akkori partnerem szintén vegán lett. Elkezdtem infóasztalokat szervezni és nagyon jól esett, amikor mások odajöttek és elmesélték, hogy miattunk lettek vegánok.
Hogy miért vagyok vegán? Mert igazságtalannak tartom kihasználni a gyengébbeket." 

Ági (48)

"Két évvel ezelőtt lettem vegán. Egyik este a lányom megmutatta a "Legjobb beszéd, amit valaha hallottál" című videót Gary Yourofsky-tól. Másnap reggel már vegán recepteket kerestem a szülinapi tortához. Ez akkor már egyszerűen egyértelmű volt. A lányom előttem pár hónappal lett vegán és nagyon ízlett, amiket főzött. Ezen kívül egy komoly lökést jelentett, hogy egy orvos azt mondta nekem, hogy vegánnak lenni nagyon jó dolog és minél előbb kezdi el valaki, annál jobb.

Vegán életem első két hetét erős méregtelenítési tünetek tették nehézzé. Gyenge voltam és úgy fájt mindenem, hogy mozogni alig bírtam. De csináltam már korábban is tisztító kúrát és tudatában voltam, hogy ezek tisztulási tünetek, s ahogy jöttek, úgy el is múltak két héten belül. Azóta nem hogy jól vagyok, de egyetlen napig sem voltam beteg. A családom és a munkatársaim is támogattak, felnéztek rám. Nem volt hiányérzetem és nem éreztem egyáltalán nehéznek. Kifejezetten izgalmas volt az új receptek felfedezése. Kétségtelenül gyorsabb így a főzés és könnyebbség, hogy nem kell azon aggódni, hogy vajon átsül-e eléggé az étel. Ha nem sül át, akkor esetleg kicsit ropogósabb, de finom. Sok új embert ismertem meg azáltal, hogy vegán lettem és emellett elkezdtem jógázni is. Most több barátom van, mint korábban.
  Hogy miért vagyok vegán? Mert jó! Mert sok pozitív dolgot kaptam tőle, mondhatni megváltoztatta az életemet. S mert így a világ fenntarthatóbb."

Soma (38)

Tavaly márciusban lettem vegán, rögtön azután, hogy elolvastam az Állatvédők Könyvét. Emellett közre játszott az exem és az Earthlings film is. A haverok és a családom azt mondták, bolond vagyok. Korábban én is azt gondoltam a vegákról, hogy csak salátán élnek. De ezzel együtt is az okozott csak nehézséget, hogy kevés helyen van ehető kaja, szinte mindenbe belerakják az állati eredetű cuccokat. Annyiban viszont könnyebb, hogy főzés nélkül is ehető szinte minden. Korábban nem ettem sok zöldséget. Most bezzeg...! Hozzáteszem, mióta vegán vagyok, egyetlen egyszer voltam csak beteg és a sport ugyanolyan jól megy, ha nem jobban.Emellett különösen nagy örömet okoz a tudat, hogy eme nézet az öltözködésemre is érvényes, vagyis semmi olyan nem fedi a testem, ami előzőleg másé volt.
Hogy miért vagyok vegán? Az állatok életben maradása miatt!

Adri (32)
"Tavaly tavasszal lettem vegán. Egy vegetáriánus barátom megosztott egy videót, "A legjobb beszéd amit valaha hallottál"-t, Gary Yourofsky-tól, s azt a kommentárt fűzte hozzá, hogy már pár napja nem eszik tejterméket sem. Na, gondoltam, ennek meg mi értelme? Elindítottam a videót. Letaglózott, hogy mi megy az állattartó telepeken, vágóhidakon. Végignéztem és azt mondtam magamnak, fogalmam sincs, mi lesz most, de ez így nem mehet tovább. Másnap reggel szokás szerint a párom ágyba hozta a tejeskávémat. Megittam és utána egész nap égette a gyomromat, marta a nyelőcsövemet. Az volt az utolsó alkalom, hogy tejterméket fogyasztottam életemben, noha tele volt a hűtő sajtokkal. Egyszerűen olyan összefüggéseket értettem meg, amik alapjában változtattak meg bennem valamit. 
A családom féltette az egészségemet, de a barátaim közül többen támogattak. Egyik barátnőm külön nekem csináltatott egy Keep calm, I'm vegan feliratos pólót. Eleinte nehéz volt, mivel nem volt tapasztalt vegán ismerősöm, aki segíthetett volna, én pedig úgy lettem vegán, hogy mondhatni azt sem tudtam, mi az. Sokat segített fb-on a Kezdő és haladó vega állatbarátok csoport. Megtudtam például, hogy mi az a szejtán, vagy hogy tej és tojás nélkül is lehet palacsintát készíteni, Sokat olvastam a vegánsággal kapcsolatban, s így vált idővel egyre könnyebbé. Pár hónappal utánam a párom is vegán lett.
Hogy miért vagyok vegán? Mert minden élőlény egyedi és megismételhetetlen. Egy malacnak ugyanúgy egyénisége van, mint egy kutyának, más mint a többi, belőle csakis egy van!"

Gábor (34)
"Kilenc hónappal ezelőtt lettem vegán.  Több ismerősöm rendszeresen posztolt facebookon vega/vegán videókat, de én nem voltam hajlandó megnézni egyet sem. Mindig is állatszerető embernek tartottam magam és nem akartam látni a szenvedésüket. Tisztelettel tekintettem a vegánokra, de azt gondoltam, én képtelen lennék ennyi lemondással élni. Mígnem jött egy időszak az életemben, ami sok változást hozott. Letettem például a cigit és elkezdtem sportolni. Ebben az időszakban valaki megosztotta Az igazi Mátrix című videót. Miközben néztem, ott ült az ölemben a kutya és a macska is. Ha egy másik kultúrában találkozunk, akkor ők talán a tányéromon lettek volna.  Volt a videóban 2 rövid bejátszás arról, mi történik az állattartó telepeken. Megrázott és megríkatott. Mire a videó befejeződött, vegán lettem. Az aznapi vacsorát, amit még előtte készítettem, úgy ahogy volt, kiöntöttem.  A döntés megszületett, de megijesztett, hogy fogalmam sem volt, mit fogok enni ezentúl. Rögtön írtam emailt vegán ismerősöknek, hogy segítsenek és azonnal kaptam is rengeteg tanácsot és küldtek sok linket, amiket a következő egy-két hétben elolvastam. 
Meglepő volt, hogy milyen könnyű vegán ételeket készíteni! Korábban is szerettem kreatívkodni a konyhában, de amióta vegán vagyok, sokkal változatosabban és nagyobb odafigyeléssel főzök. A futás 2 hét vegán élet után hirtelen elkezdett élvezetessé válni és sokkal-sokkal jobban menni. Az egyetlen, ami nehéz volt, az az, ahogyan a többi ember reagál a változásra. 
Amikor lehull az ember szeméről a hályog, hirtelen mindenkinek el akarja mondani, amiket megtudott - de csak kevesen kíváncsiak rá. Szerencsére hamar rájöttem, hogy erőszakos térítés és dorgálás helyett a példamutatással és finom ételekkel könnyebb beszélgetést kezdeményezni a témában és megértetni az összefüggéseket, ledönteni a hagyományból épített falakat, elmagyarázni, hogy vegánnak lenni nem csak a diáta vagy egy hobbi.
    A nagy családi bulikra például rengeteg vegán étellel készültem, s nagy sikert arattam velük. Csak egy példa a sok közül: a testvérem már 4 hónapja nem eszik húst és mostanában a növényi tejtermékekkel is barátkozik.
Hogy miért vagyok vegán? Mert azt szeretném, ha miattam nem szenvedne senki."

Húsevő fogazatunk van?

    A leggyakrabban a fogazatot veszik elő félretájékoztatott kétkedők. Mondják ugyanis és cseppet sem tévednek, hogy az ember fogazata egyáltalán nem hasonlít a naphosszat legelésző szarvasmarháéra. Ez így is van. Az ember nem fűevő, de éppen így nem is ragadozó vagy mindenevő. Az ember fogazata és minden egyéb lényeges emésztést illető paramétere kísérteties egyezést mutat a gyümölcsevő főemlősökkel. Milyenek is vagyunk mi és a gyümölcsevő majmok? Az ember bélcsatornája a törzs hosszának 9-szerese. A ragadozók bélcsatornája csupán a törzsük 2-3-szorosa. Így mind tér mind idő sokkal több adatik meg az élelmiszereknek bennünk. Az ember beleiben a hús folytatja bomlását, toxinok, azaz méreganyagok szabadulnak fel belőle, amiket nem tudunk úgy semlegesíteni, ahogy a ragadozók. 

Tépőfogaink kicsik, ellentétben a ragadozókkal és mindenevőkkel, míg metszőfogaink és zápfogaink nagyok, akárcsak majom rokonainknak. A ragadozók szervezete alkalmas arra, hogy nagy mennyiségű koleszterint dolgozzon fel, a miénk köztudottan kényes erre a kérdésre. Igen kevés az a koleszterin bevitel, ami számunkra még egészséges. A ragadozók szája és állkapcsa a tépésre és nyelésre van berendezkedve, míg mi képesek vagyunk állkapcsunkat oldal irányba mozgatni és rágni. Nyálunk és vizeletünk egyaránt lúgos, ellentétben a ragadozókkal és mindenevőkkel. 

     Mindezek csak kiragadott példákként állnak itt, alátámasztandó azt az állítást, hogy az ember anatómiailag és veleszületetten nem ragadozó, nem mindenevő, nem fűevő, hanem gyümölcsevő. A legjobbat akkor tennénk a testünkkel, ha trópusi éghajlatra költözve nem ennénk egyebet, mint érett gyümölcsöt és zöld leveleket. Tapasztalatból tudom, ez ma Magyarországon nem könnyű. Fél évet éltem gyümölcsevő étrendet próbálgatva. Ehhez képest a vegán életmód sokkal megengedőbb és színesebb. 

Lényeg a lényeg, a testünk nem alkalmas arra, hogy húst, tojást, tejterméket emésszen, s ha mégis fogyasztjuk, súlyos betegségekkel fizetjük meg az árát. Mert az emberi test is olyan, mint egy gép - csak jobb. Ha megfelelő üzemanyagot viszel be, jól működik, ha nem, akkor nem. Ez a gép, ez a bizonyos ember nevű gép sokkal jobb szerkezet, mint bármi, amit mi alkottunk. Akár 50-60 évet is eldöcög rossz üzemanyaggal... de idővel kiderül, hogy a tünetmentesség nem egyenlő az egészséggel. 

 

Kecsita története

   Kecsita, 15 éves kecskeasszonyság, aki a Noé menhelyen tengeti nyugdíjas napjait békében, szeretetben, így a történet mindenképp happy endes lesz. De szeretném elmesélni nektek, honnan s hogyan került ő ide. Mert Kecsita szerencsétlen áldozata és végül szerencsés túlélője nem csak a tejiparnak, de a házi tej mítosznak is.

  


A történet 2012 márciusában kezdődött, amikor egy vidéki lapban a következő hirdetés jelent meg: 

         3 éves anyakecske vágásra eladó. Lába törött. Ára 10.000 Ft.

    Kata és Gergő jó ideje vegetáriánusok voltak már akkor. S ahogy a vegán mozgalom hazánkban is ébredezni kezdett 3-4 évvel ezelőtt, hozzájuk is egyre több információ jutott el a tejiparban és tojásiparban történő borzalmakról. Ezért szerettek volna házi tejet venni, sőt, arra gondoltak, szereznek egy saját kecskét. Így akadtak rá a szívszorító hirdetésre, ami akkor már 1 hónapja szerepelt az újságban. Abban a pillanatban a sztori kecskevásárlásból,  kecskementéssé változott. Telefont ragadtak és a Noé Állatotthonnal való egyeztetés után másnap reggel már ott voltak a kecskéért. Legrosszabb álmaikban sem számítottak arra, ami ott fogadta őket. 

   Kecsitát egy ólnak is aligha nevezhető ablaktalan beton építményben tartották, ami méretét tekintve arra volt elegendő, hogy az állat feküdni vagy állni tudjon egy helyben. Fél méteres láncon élt ott bent, s már jó ideje nem tudott lábra állni. Fektében fejték, amíg tudták, s amikor végleg elapadt a teje, feladták a hirdetést. Tulajdonosai a szarvánál fogva rángatták ki szerencsétlent, akin már akkor látszott, hogy nem 3 éves. Kukoricával etették, hogy sok tejet adjon. Ettől és a totális mozgáshiánytól vészesen el volt hízva, körmei elképesztő mértékben lenőve, törött csontja rosszul összeforrva.
   Kecsita utolsó gidáját 2011 telén hozta világra és vesztette el azonnal, ugyanúgy ahogy korábban már legalább tíz másik gyermekét.

   Egy kis háttér információ, mert sokunknak nem tanították az iskolai biosz órákon: sem a tehén, sem a kecske nem ad "alapból" tejet. Teherbe kell esnie, szülnie kell, s utána indul be a tejtermelése. Mindkét állatfajt évente egyszer teherbe kell ejteni kan állat vagy művi inszemináció segítségével, ezek után a kicsinyét születése után elvenni, majd pedig rendszeres időközönként fejni és közben folyamatosan magas fehérje tartalmú táppal etetni. Így működik ez szerte a világon. (kép forrása:freepictures.net)

amikor a menhelyre került

Akkor úgy tűnt, már csak hónapjai vannak hátra, folyamatos felügyeletre és nagyon sok orvosi segítségre szorul, így megmentői előzetes megbeszélés után a Noé menhelyre vitték, ahol így írtak róla: 
"A hátsó lába eltörött még decemberben, sajnos nem kezelték. Kecsíta gyakorlatilag hónapok óta nem tudott lábra állni. Problémáját az is fokozta, hogy nem kezelték a körmét és ezért azok annyira túlnőttek, hogy mára gyakorlatilag ez gátolta a mozgásban. Még aznap egy hozzáértő juhász megkörmölte és megvizsgáltattuk. Kiderült, hogy Kecsíta nem három éves, sokkal inkább 13. A fülei gyulladtak és a hallójáratai összenőttek, a szemei szintén gyulladtak, a fogsora enyhén szólva is hiányos. Az izmai lesorvadtak, viszont túlsúlyos."

   Amikor Kecsitát betámogatták a menhely egyik kis faistállójába, a többi kecske mind odajött és lassan, finoman egyenként odaérintették a szarvukat az ő szarvához. Így üdvözölték őt.

Innentől kezdődött Kecsita felépülése és egyre boldogabb élete. Kata és Gergő naponta látogatták, lábra segítették - s így tettek a menhely dolgozói is, amikor csak módjukban állt - hogy megtehessen eleinte 1-2, később egyre több lépést. Egy hónapig tartott míg már magától is lábra tudott állni. "Hatalmas dolog volt, hogy egyszer, amikor jöttünk hozzá, messziről meglátott minket és felállt!" - mesélik megmentői. "Szerettük volna hazavinni, de igazából neki jobb itt. A többi kecske nélkül nem épült volna így fel. Jó neki itt ennyi állat között. Korábban valószínűleg csak akkor látott másik kecskét, amikor bakkecskét hoztak hozzá, vagy amikor szült"

 Ami a hallójáratait illeti, a korábbi kezeletlen fülgyulladásnak köszönhetően nagy valószínűséggel süket, de ez cseppet sem zavarja. Nagyon jól kijön a többi kecskével, disznóval, tyúkkal. Ami a disznókat illeti, még a kajáját is határozottan megvédi tőlük, nem kell őt félteni.

   Egykor törött lábát, ha bénán is, de használja. Remekül megtanult újra járni. Hogy joggal szépnek nevezhető életkorát méltóképp méltassam, megpróbáltam kideríteni a wikipédián, hány évet élnek hivatalosan a kecskék. Íme a házi kecske oldala. Nem derül ki róla, hogy meddig élnek, azonban mai találkozásunk után különösen sokkoló, ahogyan tárgyalja a témát a netes lexikon. Húsa, elletése, gazdaságos tartása, vágása...  "EU 15 hústermelése: 72.361 tonna" Pont ahogyan a haszonállatok témáját megközelítik az emberek. Miközben mai találkozásunk után még biztosabban érzem: a "haszonállatok" és a "társállatok" között az ég világon semmi különbség nincs. Pont ugyanolyan szeretni valóak, kedvesek, egyediek, okosak és szépek ők is, akiket olyan sokan bántanak!

  Ha most azt hiszed, Kecsita története egyedi sztori, akkor félig igazad van, félig tévedsz. Valóban különleges, mert megmenekült és jó helyre került. De a tartási körülményeit tekintve messze nem nevezhető egyéninek. Tele van "háztáji" állattartással az ország. Meglehet, hogy vannak állatok, akiket kivisznek legelőre, de ettől még minden anyától elvették a kicsinyét röviddel szülés után s mind a kés alatt végzi, amint úgy van magasabb értéke. Az állat a háztájinak becézett kis gazdaságokban is eszköz a pénzkereséshez. Az számít csupán, hogy megtermeljék, ami eladható. Úgy tartják őket, ahogyan az gazdaságos. Úgy etetik, hogy ne kerüljön sokba. S akkor vágják le őket, amikor az a leginkább megéri.  

   Kecsita elbűvölően szelíd és kedves személy. Csak ajánlani tudom mindenkinek, hogy menjen el és ismerkedjen meg vele! Nem csak azért, hogy ő örüljön, de azért is, amit ő ad! S ha már arra jártok, vigyetek neki káposztát vagy zabpelyhet, mert ezeket nagyon szereti!

Szeretettel kommunikálni

   Semmi értelmét nem látom annak, amikor vegánok másokat támadnak azért, mert nem vegánok. Idő és energia pazarlás, mind a támadó, mind a védekező részéről. Nem visz előre senkit. Magam is csináltam ilyeneket az első évben. Például beírogattam az állatkert facebook oldalára, amíg ki nem tiltottak. Dühöngtem itthon a gép előtt és összevesztem emberekkel. Semmi haszna nem volt. Boldoggá tesz a tudat, hogy túl vagyok ezen a korszakomon. Haragudni nem jó érzés. Amikor az ember elég nyugodt ahhoz, hogy képes legyen nem haragudni, az nagyon-nagyon jó érzés. 

  A támadás védekezést szül. A védekezés pedig egy nagyon zárt tudatállapot - ha lehet így nevezni. Nekünk pont nyitottságra van szükségünk, hogy az érveink meghallgatásra találjanak. Támadással téríteni olyan, mintha jól pofon vágnánk valakit, mielőtt össze akarunk vele ölelkezni. Nem ésszerű.  Elítélhetünk cselekedeteket, de a cselekedet nem egyenlő az emberrel. Az ember képes változni. Képes belátni dolgokat. De nem attól, ha bántják.  Érthető, amikor dühösek leszünk. Nem tartom jogtalannak a dühöt, amit érezünk mi, vegánok. De meg kell tanulnunk elengedni ezeket az érzéseket és megkeresni a jót a másik emberben, hogy szeretettel nézhessünk rá és tudjunk vele barátokként beszélgetni. Már ha hatni akarunk rá. Ha nem, akkor mindegy. Ha nem találok jót egy emberben és nem tudok rá szeretettel nézni, akkor a magam részéről igyekszem nem kommunikálni vele. Bízom benne, hogy lesz majd más, aki tud.

   Faramuci helyzet ez, mert nem szeretnénk, ha igaz lenne ránk, amit Babits mondott "vétkesek közt cinkos, aki néma". Nem akarjuk azt kommunikálni, hogy oké állatokat használni, és tény, hogy amikor nem vegánokkal beszélgetünk és elfogadással fordulunk feléjük, azt így is lehet értelmezni. Nem állítom, hogy tudom, mi a jó megoldás. Csak azt, hogy az erőszakos kommunikáció egészen biztos, hogy nem az. Nem elégedhetünk meg ezzel, keresnünk kell a jó megoldást.

    Támadni mindig sokkal könnyebb, mint megtalálni a közös hangot. Ez utóbbi tényleg nem könnyű! Nem könnyű ítélkezés nélkül beszélni arról, amiben mindenki érintett és amiért mindenki felelős. Mégis meg kell próbálunk. Információt adunk azoknak, akik nyitottak rá. Elmeséljük őszintén a saját élményeinket. Megosztunk filmeket, cikkeket, képeket. Példát mutatunk a saját életünkkel. Bízunk benne, hogy egy nap mindenki életében eljön a pont, amikor nyitott lesz és akkor ott leszünk és elmondjuk. Annyi minden van, amit tehetünk. Ha valóban aktívak vagyunk, igazából időnk sincs gyűlölködésre és nem is vagyunk olyan elkeseredettek, hogy másokra kelljen köpködnünk. 
  Kedvenc idézetem: a kétségbeesés legjobb ellenszere a cselekvés!


Azt gondolom, akkor fordulunk az erőszakhoz, amikor elkeseredettek vagyunk, amikor már nem hiszünk a megoldás létezésében, csak átjár a düh és robbanunk. Erről nekem Yoda mester jut eszembe. A félelem a sötét oldal kapuja. A félelem dühöt szül, a düh gyűlöletet... vagy valami ilyesmi. De lényeg a lényeg, hogy minden a félelemből fakad. Kétségbeesettek vagyunk és azt hisszük, sose lesz ennek a vérengzésnek vége, aminek tanúi vagyunk. De vége lesz! Igazunk van és ezt be fogják látni. Mindenkinek, aki kétségbe esik, azt javaslom, tegyen valamit! Vigyen szórólapokat bioboltokba, írjon blogot, főzzön vegán vacsit ismerőseinek, osszon meg vegán előadásokat, írjon recept blogot, menjen el menhelyre segíteni, jelentkezzen önkéntesnek, segítsen! 

FUSS VEGÁN FUSS!

   A legjobb módja, hogy megmutassuk barátainknak, milyen egészséges a vegán életmód, az, ha sportolunk! Azt figyeltem meg, hogy a vegánok között a futás a legnépszerűbb sport. Hogy mi lehet ennek az oka, nem tudom. Talán a futás egyszerűsége, természetessége, a szabadság érzése... ki tudja. Tény, hogy legtöbben futni szoktunk. S ha már így adódott, miért ne futhatnánk együtt? Jó buli és jó reklám!

Beda Szabi (kedvenc vegán maratonfutónk) szervez jövő vasárnap egy barátságos futóversenyt a Normafánál Itt találod a facebook eseményt. Ez lehetne az első, ahova mi, vegánok együtt megyünk futni! Különösen azért jó alkalom, mert utána lesz amolyan piknik féleség, ahova lehet vinni finomságokat és itt alkalmunk van megmutatni egy csomó sportos nem vegánnak, hogy milyen jókat eszünk! 

AKI SZERETNE VELÜNK JÖNNI, RENDELJEN MAGÁNAK EGY VEGÁN FUTÓK PÓLÓT, ÉS JÖJJÖN!!!www.vegan.polomania.hu

Ha van kedved, jelezd emailben, hogy jössz a vegán csaoatban futni, hogy meg tudjam mondani pontosan hol és mikor talizunk! bonianna@gmail.com (Bonifert Anna)

Ivartalanítás

Mi, állatvédők, itt, Kelet-Európában a hatalmas mennyiségű gazdátlan állat elhelyezésével küzdve sokat utálkozunk, sokat vitázunk egymás között. De egy valamiben egyetértünk: az ivartalanítással lehet megelőzni a gazdátlan állatok kezelhetetlen özönét. Ezt tartjuk megelőzésnek, szemben a tűzoltással, azaz a kutyák és cicák mentésével. Oltjuk a tüzet, mert nem lehet nem oltani, de a megelőzés az, amiben a megoldást látjuk. Jóval több a gazdátlan állat, mint az örökbefogadásra nyitott ember. Ésszerű, ha az állatok jövőbeli számát pedig ivartalanítással csökkentjük.

Több állatok jogaiért felszólaló vegántól hallottam már, hogy csonkításnak nevezi az ivartalanítást és ellenzi. Az érveik világosak és helytállóak.
  1 -Vajon emberekkel szemben is alkalmaznád az ivartalanítást akaratuk ellenére? Mondjuk olyan régiókban, ahol a gyerekek éhen halnak.
  2 - A probléma gyökere az, hogy az ember megpróbálta uralni a természetet. Nem lehet egy problémát ugyanazzal a hozzáállással megoldani, ami létrehozta. Nem lehet jó vége annak, ha istennek képzeljük magunkat.

  Nehéz erről írni, mert értem az érveket és nem tudom őket cáfolni. Nem tudom magasröptű elméletekkel védeni az ivartalanítást. Csak azt tudom, hogy önkénteskedtem olyan menhelyen, ahol 400 kutya élt és halt borzalmas körülmények között. S ilyen helyből nem 10 és nem 20 van az országban, s ahogy keletebbre megyünk, a helyzet csak egyre rosszabb.Nincs elég gazdijelölt és ha nem ivartalanítunk, akkor a kutyák és macskák száma csak nő.

   Kétszer vitáztam eddig ivartalanítás ellenes vegánokkal (mindkettő férfi volt). Egyikükkel személyesen beszélgettem és barátokként tekintettünk egymásra, másikukkal facebookon és nem ismertük személyesen egymást. Egyik alkalommal sem tudtunk egymás álláspontján egy fikarcnyit se változtatni. Nem tudom, kinek van igaza. De azt hiszem, hogy én értem azt, amit ők magyaráztak, viszont ők nem látták és nem tapasztalták azt, amit én. Nem látták a menhelyeken halni meg a bébiket és azt a sok-sok csodás személyiséget, akikért soha nem jött el senki és ott haltak meg a menhelyen egyedül. Egyszerűen nem volt elég gazdijelölt. Heti 2-3 ha kitévedt a menhelyre és heti 10-20-100 állat, akit be akartak hozni és jó ég tudja, végül hova vitték őket, amikor azt a választ kapták, hogy nincs hely.

   Az ivartalanítás tagadhatatlanul az állatok megcsonkítása és az se vitás, hogy megint csak erőfölényünkkel visszaélve istent játszunk. De ha az ember bármiben is több az állatnál, akkor az az intellektusa, Képes jobban átlátni dolgokat és jobb döntést hozni, mint az állatok, akik nem látnak túl az adott helyzeten. Ha az ő érdekükben tesszük, akkor - szerintem - nem csak lehet, de kell is beleavatkozunk, hiszen - s itt Francione professzort idézem - mi magunk hoztuk létre ezt a helyzetet (a túlszaporulatot).

 Mindkét vitát azzal zártam: mondj jobb megoldást! De erre ők azt felelték, nem nekünk kell megoldani.

   Hát, egyéne válogatja ki miért érzi felelősnek magát...  Ha nem akarunk segíteni, akkor persze mindegy. De ha segíteni akarunk rajtuk, akkor egyelőre nem tudunk ennél jobb megoldást.

DODI

   Sokan hiszik, hogy elég az is, ha nem hagyják az állataikat nemi életet élni. A magam részéről ezt egyrészt nagyobb kínzásnak tartom, mint egy altatásban végzett műtétet, másrészről 6 évvel ezelőtt  hajszál híján a karjaimban halt meg méhgyulladásban Dodim. Dodi 14 éves lány kutya volt akkor, akit kamaszként nem akartam ivartalaníttatni, mert akkor még én is kegyetlenségnek tartottam. Túlélte, de sosem épült föl teljesen az életmentő műtétből. A méhgyulladás tipikusan azokat a lány kutyákat veszélyezteti, akik nem szültek, de nem lettek ivartalanítva. Azóta minden velem élő állatot elviszek műtétre és még soha egyikük sem hízott el, vagy nem változott meg semmilyen módon a műtét után.  

Tény, hogy olyasmit teszünk az állatokkal, amit nem kívánnánk magunknak. De amíg a szaporítók halomra elletik a fajtatiszta kutyákat és az emberek azokat veszik örökbefogadás helyett, addig nem lehet az állatvédőkre mutogatni, akik úgy próbálják megoldani a helyzetet, ahogy tudják. Jelenlegi tudásunk alapján két dolgot tehetünk: ivartalanítunk minden lány és fiú kutyát és cicát, s ezzel egy időben felvilágosítjuk az embereket, hogy az örökbefogadás jobb, mint a vásárlás.

Aki jobb megoldást tud, ne hallgassa el!

Része lenni

Egy nap mind felnövünk és megemésztjük, hogy a világot nem mi fogjuk megváltani egy személyben. Egyikünk sem Jézus vagy Harry Potter. De ez nem is olyan elkeserítő. Nem magányos hősök vagyunk, hanem egy hatalmas csapat tagjai. Vegánok vagyunk és aktivisták, ahogy sok millióan szerte a világon! Nem hiszed, hogy a világon mindenütt ott vagyunk? Pillants csak ide!!!

Akármilyen kevésnek is tűnik, amit csinálunk, mindannyian egy ici-picit hozzáteszünk. A bolygó mai népességét figyelembe véve kis hangyák vagyunk. De nem a hangya-e épp az az állat, aki a testsúlya többszörösét képes hosszútávon cipelni? Nem rossz metafora a hangya! Picik vagyunk, de annál erősebbek!

Jó érzés részt venni egy világméretű mozgalomban, ami egy együttérző, erőszakmentes, tisztább, egészségesebb világ fele vezet.