Segítség, család!

Ha Karácsony, akkor család. Ha család, akkor közös evészet. A támadástól a cikizésen át a rémisztgetésig bármi elképzelhető.  Pedig milyen jó is lenne, ha azok az emberek, akik közel állnak hozzánk, meghallgatnának, megértenének és velünk együtt változnának! Mert vegánként élni jó és ezt szeretnénk megosztani azokkal, akiket szeretünk.

Könnyebb a partnerünkkel, mert a barátunk, barátnőnk, férjünk, feleségünk egyenrangú félnek tekint minket (jó esetben) és érdeklődik, meghallgat, tanul tőlünk.  A szülőkkel nehezebb. Nem is csoda. Gondoljunk bele, ők törölték a fenekünket éveken át, ők döntöttek helyettünk, ők tanítottak meg a világ működésére. S most egyszerre nekik kellene tőlünk tanulni? Nem olyan könnyű dolog ez.

 Amikor az én családom megtudta, hogy vegetáriánusból vegánná avanzsáltam, különböző díjnyertes mondatok hangzottak el: "na de ha nem eszel tojást, akkor a tyúkokat ki kell majd dobni" és "de azt tudod, hogy így debil gyerekeket fogsz szülni?". Mostanában már nem mondanak semmit, beletörődtek, hogy vagyok, amilyen vagyok.

De vannak az én példámmal pont ellentétes történetek is!
Ismerek nem egy olyan vegánt, akinek a szülei meghallgatták, megértették és vele tartottak ezen az izgalmas úton. Találkoztam olyan anyukával, aki elkísérte a 16 éves lányát a vegán ételkóstolóra. Találkoztam olyan szülőkkel, akiktől azt kérte a lányuk Karácsonyra, hogy jöjjenek el vele vegán filmvetítésre. Találkoztam olyan nagymamával, aki éppen azért jött el filmklubra, mert a lánya és az unokái vegánok és ő nagyon aggódott miattuk, s a vége az lett, hogy ő is vegán lett.

Minden család másképp működik, de nincs más út, mint a türelem és megértés. Bármelyik oldalon is állunk, próbáljuk meg megérteni a másik felet. Senki sem akar rosszat, csak máshonnan nézi. Ha azt szeretnénk, hogy ne piszkáljanak minket, próbáljunk meg rövid és határozott válaszokat adni a kérdéseikre, lehetőleg indulatmentesen. Ha nem akarunk céltáblák lenni, akkor legjobb, ha nem is viselkedünk úgy, mint ahova érdemes lőni.

Ha ennél többre vágyunk, nevezetesen arra, hogy meghallgassanak, megértsenek, akkor a leghatékonyabb út, ha megkeressük azokat a pontokat, ahol egyetértünk a velünk szemben ülővel. Talán neki is van kutyája, cicája, akit szeret. Talán van olyan étel, amitől ő is undorodik vagy olyan étel, amit ő is szeret. Talán ő se bírja az erőszakot. Próbáljunk abból kiindulni, amiben egyetértünk. De leginkább: próbáljunk nem ítélkezni! Mi sem születtünk vegánnak. Vegyük elő saját élményeinket, meséljük el, mit éreztünk, amikor tudomást szereztünk az állatok szenvedéséről, vagy  amikor kiderült számunkra, hogy nincs szükség állati eredetű élelmiszerre!

Ide vágó cikk: http://www.veganallatvedelem.blogspot.hu/2014/10/eroszak-nelkul-szeliden.html

Mentett Malackák Happy Endje

Szeretném nektek bemutatni a Noé Állatotthon néhány lakóját, akik fajtájukat tekintve a malacok táborát erősítik. Mindannyian igazi egyéniségek, mókásak, barátságosak. Ha eddig csak olvastál róla, hogy a malacok okosabbak, mint a kutyák, hát itt az alkalom, győződj meg róla a saját szemeddel! Ha teheted, látogass ki a menhelyre és ismerkedj meg velük, ahogy én is tettem Meghódítanak pillanatok alatt... 

                Lapka és a Fekete Sereg

Ha megjelensz a területükön, Lapka és a fekete sereg izgatott farok csóválás közepette szalad eléd, hogy lássa, ki vagy, mi vagy, mit hoztál. Nem is látszik rajtuk, hogy valaha hajszálon függött az életük…

A csont sovány Lapka és éhes kicsinyei

2013 nyarán a rendőrség kért segítséget az állatmenhelytől. Budapest egyik külső kerületében egy tanyán elhagyva éhezett egy kis csűrbe zárva egy csüngő hasú család: Lapka, az anyamalac és tíz kicsinye. A három hónapos malackák már ehettek volna szilárd ételt, de mivel nem volt semmi a csűrben hetek óta, csak a mama, így hát szoptak. Lapka rettenetesen legyengült, lábra állni sem tudott, ölben kellett kivinni. Alig 23 kg volt (80kg lenne a normális súly egy szoptatós csüngő hasúnál). A tulajdonos ellen azóta is folyik az eljárás, a kis család pedig a menhelyre költözködött be. A kicsik azóta szépen felcseperedtek, de megsimogatni nem hagyják magukat – ellentétben más menhelylakó malacokkal. Hiába csak 3 hónap volt az életükből, amit ilyen szörnyű körülmények között töltöttek, annak az emléke kitörölhetetlenül beleégett az emlékezetükbe. Sosem fognak úgy bízni az emberben, mint azok a társaik, akiket szeretettel vettek körül életük első pár hónapjában.

Lapka asszonyság kikerekedve

     Lehet-e a malac családi kedvenc?

Cupák

  George Clooney híres Max nevű csüngő hasú malaca hatására sokan akarnak manapság malacot tartani családtagként. De sajnos ez nem szokott jó véget érni. 

Nagyon sok malac éppen így kerül be a menhelyre: megunt vagy inkább problémássá vált családi kedvencként. A legnagyobb baj, hogy akik kiskoruktól emberi családban nevelkedtek, egyszerűen „nem tudnak malacul”. Vagyis nem ismerik a malacok kommunikációját, társas szabályait, így nagyon nehezen illeszkednek be a közösségbe, ha egyáltalán sikerül nekik. Ilyen például Cupák, a magányos macsó. Azt sikerült elérnie, hogy ne bántsa őt a többi malac, de egyik kondába sem tudott beilleszkedni.

A társaság nagyon-nagyon fontos minden malac számára. A menhelyen élő malacok között is barátságok, szövetségek alakulnak folyamatosan. Kondákban élnek, amit leginkább egy kutyafalkához lehet hasonlítani, de annál sokkal szigorúbb. Míg egy kutyafalkába aránylag könnyen be lehet szoktatni egy új tagot, addig a malacoknál ez akár évekbe is telhet. A konda szigorúbb, zártabb, bonyolultabb rendszer, mint egy falka. A konda vezetője határozza meg, kik ehetnek először és kik alhatnak a jobb helyeken. A csapatok összebújva alszanak olyan szalmakuckókban, amiket ők maguk építettek fel aprólékos munkával. A testi érintkezés sokkal fontosabb számukra, mint a kutyáknak. Egy malac számára a többi malac a társaság. Ezt sem ember, sem más állat nem tudja igazán helyettesíteni. Éppen ezért örökbe fogadni sem lehet malacot a menhelyről. Bárki lehet viszont virtuális örökbefogadója egy kiválasztott malackának.                

Jean, a filmsztár

A fekete seregből lett a kisebbik konda, melynek vezetője Jean, a "filmes malac" lett. Jeant egy kiképző hozta a menhelyre, miután kismalacként klikkeres kiképzéssel sok trükkre megtanította. A malacok híres intelligenciájára jó példa, hogy amikor egy évvel később újra szükség volt rá egy filmhez és kiképzője eljött érte, csupán 3 perc kellett hozzá, hogy minden tudományát tökéletesen fel tudja idézni. 

Jean éd Pinkerton

Jeannak volt egy testvére, Pierre, aki nem sokkal a menhelyre kerülés után meghalt. Ekkor a kis Jean a magányos, öreg Pinkerton úr mellett keresett menedéket. Minden éjjel hozzá bújva aludt a gazdasági udvar szélén. Pinkerton (barátainak csak Pinki) 17 éven át volt családi kedvenc, s úgy került be a menhelyre, hogy soha nem ismert más malacokat. A nagy malacok sokat bántották őt, s végül még akkor is sírva rohant el, ha valaki meg akarta simogatni. A kicsi Jean lett egyetlen barátja, Amikor Jean felnőtt és a kis fekete sereg kondavezetője lett, Pinki is bekerült a csapatba. Így lett a 18 éves magányos malacból végül élete végére mégis kondatag.

                                               Ursula, a főnökasszony

Ursula

A nagyok kondáját a tiszteletet parancsoló Ursula vezeti. Ursula és a menhelyen dolgozó Kinga akkor barátkoztak össze, amikor a malac lábán az orvos elgennyesedett patatályogot diagnosztizált. Ezt a betegséget lovaknál ismerik csak, mivel a malacokat nem szokták olyan sokáig életben hagyni, hogy a betegség kialakulhasson. Kinga minden nap hyperollal mosta ki a sebet, ami nem lehetett kellemes Ursula számára. A hatalmas malac éles fogaival gond nélkül le tudta volna harapni Kinga kezét, de soha egy pillanatra sem volt agresszív. Csak elfordította a fejét és hősiesen tűrte a fájdalmas eljárást. „Miatta lettem vegetáriánus” – mesélte Kinga. Ursula már régen túl van a tályogon, vígan éli napjait, sokat fogyott, ami jót tett neki, de még így is hatalmas, kedves, mókás malac. Ugyanúgy hallgat a nevére, ahogyan egy kutya, s ahogyan sok más malac is a menhelyen.

közös képünk Jeannal

 Ha ellátogatsz a menhelyre, feltétlenül keresd fel Ursulát, Jeant, Pinkertont, Cupákot és a többieket! Kínáld meg őket egy kis répával, almával. Különösen azt szeretik, ha a fülük tövét vagy hónaljukat vakargatják. Ne lepődj meg, ha hanyatt dobják magukat a gyönyörűségtől. 

   A Noé honlapját böngészve arra lettem figyelmes, hogy rengeteg olyan menhelylakó van, akinek nincs most épp virtuális örökbefogadója, úgyhogy szabad a pálya!

   

Újra rendelhető a tökéletes karácsonyi ajándék minden gondolkodó állatbarátnak! 

  
   Az Állatvédők könyve nem eladó, hanem adomány ellenében rendelhető email-en: bonianna@gmail.com. Ajánlott adomány 2500 Ft.

A nagy átverés: állatjóléti reformok

Valamikor a múlt század közepén mozgolódni kezdett a társadalom lelkiismerete. Voltak hozzánk hasonló emberek, akik időt és energiát nem kímélve indultak harcba az állatkínzás ellen. De valahol útközben eltévedtek. Nem akartak ők rosszat, csak nem voltak elég merészek. A könnyebbnek tűnő utat választották...

Állatjóléti megközelítés az, ahol az állatok használatának humánusabb módjait szeretnénk bevezettetni.

Állatjogi megközelítés az, ahol az állatok használatát úgy ahogy van, ellenezzük, s azért küzdünk, hogy teljes egészében megszűnjön. Magyarán a vegán mozgalom. Utóbbi mellett teszem le a voksom, ez senki előtt nem lehet titok, de szeretném elmondani, miért.

   Látszólag könnyebb és járhatóbb út, amikor picivel humánusabb állathasználatért lobbizunk, aztán ha elértük, akkor megint egy picivel humánusabb lépésekért. Aláírást gyűjtünk, tüntetünk. Törvényekért, törvény módosításokért. Elvileg ettől lesz lépésről lépésre egyre humánusabb, míg végül megszűnik az állathasználat. A probléma ezzel az, hogy nem működik. Nem lépünk egy centivel sem közelebb az állatok felszabadításához azzal, hogy nagyobb ketreceket előíró törvényeket szavaztatunk meg.

Bemutatom azt a 3 nagy "sikersztorit", amire az állatjóléti mozgalom a legbüszkébb. (Az alábbiakat G. L. Francione professzor Animals as persosn című nagyon alapos könyvében olvastam, hosszan és meggyőzően fejti ki, itt most csak az ide vonatkozó lényeg következik.)

• Csimpánz törvény 
• Fialó ketrec betiltása disznóknál 
• Libamáj betiltása 

Csimpánz törvény
2000-ben az USA-ban kötelezővé tették, hogy a laborokban használt majmok, akiken már nem lehet több kísérletet végezni, egy országos főemlős menhelyre kerüljenek. Amíg ez nem volt, a majmokat "használat után" is laborokban tartották. Ha viszont a menhelyre bízzák őket, úgy olcsóbb és a közvéleményt is megnyugtatja. Nem is beszélve arról, hogy az így megalkotott országos nyilvántartásban jóval könnyebb megtalálni a majmokat, ha esetleg újra szükség lenne rájuk. Hogy-hogy? Hát lehet rajtuk visszavonultatásuk után kísérletezni? Igen. A törvény ugyanis megengedi, hogy a menhelyre került, kiszolgált majmokon további kísérleteket végezzenek, HA a szóban forgó kutatás (1) viselkedéses, vagy (2) adatgyűjtéses vizsgálat, illetve ha (3) minimálisan fájdalmas vagy invazív, továbbá ha (4) közérdekű célja van... No comment.

Fialó ketrecek betiltása
Nagy állatvédő szervezetek, mint pl.: a HSUS és a Farm Sanctuary, hatalmas kampányt indítottak azért, hogy a vemhes kocákat ne tartsák többé olyan ketrecekbe zárva, ahol még megfordulni sem tudnak. 700 000 aláírást gyűjtöttek össze és végül Florida államban átnyomták a törvényt a fialó ketrecek betiltásáról. De hogy is hangzott valójában a törvény? Tilos a kismamákat szűk ketrecbe bezárni (1) a nap nagyobb részében, (2) kivéve a vemhesség utolsó 7 napjában, (3) kivéve, ha az állatorvos ezt javasolja, illetve (4) kivéve olyan időszakban, ami nem hosszabb, mint "amennyi ésszerű". No comment.

Libamáj betiltása
Kalifornia állam akkori kormányzója, Arnold Schwarzenegger, 2004-ben aláírta, hogy tilos a kényszertöméses libamáj előállítása és forgalmazása is. Az államokban két nagy libamáj üzem volt, ebből egy volt Kalifornia államban, s ez az üzem teljes mellszélességgel támogatta ezt a kezdeményezést. Igen, nem olvastad rosszul, valóban ezt írtam. Mivel a törvény kimondta, hogy a tiltás csak 2012-ben lép életbe, addig pedig a cég immunitást élvez más bírósági támadásokkal kapcsolatban. Amennyiben tudnak tudományos "igazolást hozni" arról, hogy a madarak nem szenvednek a kényszer etetés során, úgy a törvény nem lép életbe 2012-ben sem. A laborok pedig természetesen már akkor elkezdték az ez irányú kutatásokat, s ezeknek megint csak rengeteg liba esett áldozatul.

Ez tehát az állatjóléti mozgalom három nagy sikere. Igazából nincs is nagyon mit csodálkozni. Ahol a törvényeket hozzák, ott vannak az állathasználatban érdekelt nagy hatalommal bíró emberek is. Amíg ezek az iparágak pénzt termelnek mind az állattelepek tulajdonosai, mind az állami kassza  részére, addig ne lepődjünk meg, ha csak olyan formában fogadnak el reformokat, ahogyan az számukra is előnyös.

Rengeteg időt, pénzt, energiát és rengeteg jólelkű ember lelkesedését emésztették fel ezek a reformok, és valójában nem hoztak eredményt. Csupán elhallgattatták az emberek ébredő lelkiismeretét. S tették mindezt úgy, hogy elfeledkeztek arról, hogy van egyszerűbb megoldás.


   Kimondhatatlanul örülök, hogy rátaláltam 3-4 évvel ezelőtt a Why vegan? könyvre és a Vegán Forradalom oldalra, mert ezek azok közül valók voltak, amiknek volt bátorsága kimondani a népszerűtlen, a radikálisnak címkézett igazságot:  az embernek nincs szüksége állati eredetű termékre. Egész iparágak is megszüntethetőek, ha a fogyasztók elpártolnak a terméktől. A fogyasztói bojkott erőszakmentes, logikus, mindenki számára megvalósítható.
 Ha mindazt a pénzt, időt, energiát, amit beleöltek az állatjóléti reformokba, a vegán életmód, vagyis az állathasználat bojkottjának propagálásába fektették volna, már sokkal előrébb tartanánk. De miénk a jövő, mutassuk meg, hogy az állathasználat nem több, mint elhagyható rossz szokás!

Egyből vegán!

Valaha azt gondoltuk, hogy az emberek először vegetáriánusok lesznek, s majd egyszer, ha nagyon ügyesek, akkor talán vegánok is. De itt a nagy meglepetés: EGYRE TÖBBEN LESZNEK EGYBŐL VEGÁNOK! Gyűjtöttem pár egyéni sztorit, azzal a céllal, hogy bátorítást adjon azoknak, akik már a küszöbön állnak. Hajrá!

Pari (35)
      "2004-ben lettem vegán, 25 évesen. Egy üzletben a kezembe

nyomtak egy szórólapot arról, hogy az adott cég nem forgalmaz állatokon tesztelt termékeket. Mivel ilyesmiről még sose hallottam, hazaérve bedobtam a netes keresőbe az "állatkísérletek" szót. Amire ott bukkantam, azt rémálmaimban sem gondoltam volna. Dokumentumfilmeket és cikkeket találtam mindarról, ami a laboratóriumokban történik. Csak olvastam egyik cikket a másik után és néztem egyik filmet a másik után. Egyre több oldalon merült fel az is, mivel jár a tej, hús, tojás, szőrme, bőr, méz... A sok sírástól kivörösödtek a szemeim, de nem hagytam abba, végig néztem mindent, amit találtam. Mire felvirradt az új nap, tudtam, hogy soha többé nem fogok állati terméket venni.
Nem éreztem egy percig sem nehéznek a váltást. Meglepő volt, mennyi vegán termék van a boltokban. Vegán társakat találni is nagyon könnyű volt. Rengeteg új barátot szereztem. Az édesanyám és az akkori partnerem szintén vegán lett. Elkezdtem infóasztalokat szervezni és nagyon jól esett, amikor mások odajöttek és elmesélték, hogy miattunk lettek vegánok.
Hogy miért vagyok vegán? Mert igazságtalannak tartom kihasználni a gyengébbeket." 

Ági (48)

"Két évvel ezelőtt lettem vegán. Egyik este a lányom megmutatta a "Legjobb beszéd, amit valaha hallottál" című videót Gary Yourofsky-tól. Másnap reggel már vegán recepteket kerestem a szülinapi tortához. Ez akkor már egyszerűen egyértelmű volt. A lányom előttem pár hónappal lett vegán és nagyon ízlett, amiket főzött. Ezen kívül egy komoly lökést jelentett, hogy egy orvos azt mondta nekem, hogy vegánnak lenni nagyon jó dolog és minél előbb kezdi el valaki, annál jobb.

Vegán életem első két hetét erős méregtelenítési tünetek tették nehézzé. Gyenge voltam és úgy fájt mindenem, hogy mozogni alig bírtam. De csináltam már korábban is tisztító kúrát és tudatában voltam, hogy ezek tisztulási tünetek, s ahogy jöttek, úgy el is múltak két héten belül. Azóta nem hogy jól vagyok, de egyetlen napig sem voltam beteg. A családom és a munkatársaim is támogattak, felnéztek rám. Nem volt hiányérzetem és nem éreztem egyáltalán nehéznek. Kifejezetten izgalmas volt az új receptek felfedezése. Kétségtelenül gyorsabb így a főzés és könnyebbség, hogy nem kell azon aggódni, hogy vajon átsül-e eléggé az étel. Ha nem sül át, akkor esetleg kicsit ropogósabb, de finom. Sok új embert ismertem meg azáltal, hogy vegán lettem és emellett elkezdtem jógázni is. Most több barátom van, mint korábban.
  Hogy miért vagyok vegán? Mert jó! Mert sok pozitív dolgot kaptam tőle, mondhatni megváltoztatta az életemet. S mert így a világ fenntarthatóbb."

Soma (38)

Tavaly márciusban lettem vegán, rögtön azután, hogy elolvastam az Állatvédők Könyvét. Emellett közre játszott az exem és az Earthlings film is. A haverok és a családom azt mondták, bolond vagyok. Korábban én is azt gondoltam a vegákról, hogy csak salátán élnek. De ezzel együtt is az okozott csak nehézséget, hogy kevés helyen van ehető kaja, szinte mindenbe belerakják az állati eredetű cuccokat. Annyiban viszont könnyebb, hogy főzés nélkül is ehető szinte minden. Korábban nem ettem sok zöldséget. Most bezzeg...! Hozzáteszem, mióta vegán vagyok, egyetlen egyszer voltam csak beteg és a sport ugyanolyan jól megy, ha nem jobban.Emellett különösen nagy örömet okoz a tudat, hogy eme nézet az öltözködésemre is érvényes, vagyis semmi olyan nem fedi a testem, ami előzőleg másé volt.
Hogy miért vagyok vegán? Az állatok életben maradása miatt!

Adri (32)
"Tavaly tavasszal lettem vegán. Egy vegetáriánus barátom megosztott egy videót, "A legjobb beszéd amit valaha hallottál"-t, Gary Yourofsky-tól, s azt a kommentárt fűzte hozzá, hogy már pár napja nem eszik tejterméket sem. Na, gondoltam, ennek meg mi értelme? Elindítottam a videót. Letaglózott, hogy mi megy az állattartó telepeken, vágóhidakon. Végignéztem és azt mondtam magamnak, fogalmam sincs, mi lesz most, de ez így nem mehet tovább. Másnap reggel szokás szerint a párom ágyba hozta a tejeskávémat. Megittam és utána egész nap égette a gyomromat, marta a nyelőcsövemet. Az volt az utolsó alkalom, hogy tejterméket fogyasztottam életemben, noha tele volt a hűtő sajtokkal. Egyszerűen olyan összefüggéseket értettem meg, amik alapjában változtattak meg bennem valamit. 
A családom féltette az egészségemet, de a barátaim közül többen támogattak. Egyik barátnőm külön nekem csináltatott egy Keep calm, I'm vegan feliratos pólót. Eleinte nehéz volt, mivel nem volt tapasztalt vegán ismerősöm, aki segíthetett volna, én pedig úgy lettem vegán, hogy mondhatni azt sem tudtam, mi az. Sokat segített fb-on a Kezdő és haladó vega állatbarátok csoport. Megtudtam például, hogy mi az a szejtán, vagy hogy tej és tojás nélkül is lehet palacsintát készíteni, Sokat olvastam a vegánsággal kapcsolatban, s így vált idővel egyre könnyebbé. Pár hónappal utánam a párom is vegán lett.
Hogy miért vagyok vegán? Mert minden élőlény egyedi és megismételhetetlen. Egy malacnak ugyanúgy egyénisége van, mint egy kutyának, más mint a többi, belőle csakis egy van!"

Gábor (34)
"Kilenc hónappal ezelőtt lettem vegán.  Több ismerősöm rendszeresen posztolt facebookon vega/vegán videókat, de én nem voltam hajlandó megnézni egyet sem. Mindig is állatszerető embernek tartottam magam és nem akartam látni a szenvedésüket. Tisztelettel tekintettem a vegánokra, de azt gondoltam, én képtelen lennék ennyi lemondással élni. Mígnem jött egy időszak az életemben, ami sok változást hozott. Letettem például a cigit és elkezdtem sportolni. Ebben az időszakban valaki megosztotta Az igazi Mátrix című videót. Miközben néztem, ott ült az ölemben a kutya és a macska is. Ha egy másik kultúrában találkozunk, akkor ők talán a tányéromon lettek volna.  Volt a videóban 2 rövid bejátszás arról, mi történik az állattartó telepeken. Megrázott és megríkatott. Mire a videó befejeződött, vegán lettem. Az aznapi vacsorát, amit még előtte készítettem, úgy ahogy volt, kiöntöttem.  A döntés megszületett, de megijesztett, hogy fogalmam sem volt, mit fogok enni ezentúl. Rögtön írtam emailt vegán ismerősöknek, hogy segítsenek és azonnal kaptam is rengeteg tanácsot és küldtek sok linket, amiket a következő egy-két hétben elolvastam. 
Meglepő volt, hogy milyen könnyű vegán ételeket készíteni! Korábban is szerettem kreatívkodni a konyhában, de amióta vegán vagyok, sokkal változatosabban és nagyobb odafigyeléssel főzök. A futás 2 hét vegán élet után hirtelen elkezdett élvezetessé válni és sokkal-sokkal jobban menni. Az egyetlen, ami nehéz volt, az az, ahogyan a többi ember reagál a változásra. 
Amikor lehull az ember szeméről a hályog, hirtelen mindenkinek el akarja mondani, amiket megtudott - de csak kevesen kíváncsiak rá. Szerencsére hamar rájöttem, hogy erőszakos térítés és dorgálás helyett a példamutatással és finom ételekkel könnyebb beszélgetést kezdeményezni a témában és megértetni az összefüggéseket, ledönteni a hagyományból épített falakat, elmagyarázni, hogy vegánnak lenni nem csak a diáta vagy egy hobbi.
    A nagy családi bulikra például rengeteg vegán étellel készültem, s nagy sikert arattam velük. Csak egy példa a sok közül: a testvérem már 4 hónapja nem eszik húst és mostanában a növényi tejtermékekkel is barátkozik.
Hogy miért vagyok vegán? Mert azt szeretném, ha miattam nem szenvedne senki."

Húsevő fogazatunk van?

    A leggyakrabban a fogazatot veszik elő félretájékoztatott kétkedők. Mondják ugyanis és cseppet sem tévednek, hogy az ember fogazata egyáltalán nem hasonlít a naphosszat legelésző szarvasmarháéra. Ez így is van. Az ember nem fűevő, de éppen így nem is ragadozó vagy mindenevő. Az ember fogazata és minden egyéb lényeges emésztést illető paramétere kísérteties egyezést mutat a gyümölcsevő főemlősökkel. Milyenek is vagyunk mi és a gyümölcsevő majmok? Az ember bélcsatornája a törzs hosszának 9-szerese. A ragadozók bélcsatornája csupán a törzsük 2-3-szorosa. Így mind tér mind idő sokkal több adatik meg az élelmiszereknek bennünk. Az ember beleiben a hús folytatja bomlását, toxinok, azaz méreganyagok szabadulnak fel belőle, amiket nem tudunk úgy semlegesíteni, ahogy a ragadozók. 

Tépőfogaink kicsik, ellentétben a ragadozókkal és mindenevőkkel, míg metszőfogaink és zápfogaink nagyok, akárcsak majom rokonainknak. A ragadozók szervezete alkalmas arra, hogy nagy mennyiségű koleszterint dolgozzon fel, a miénk köztudottan kényes erre a kérdésre. Igen kevés az a koleszterin bevitel, ami számunkra még egészséges. A ragadozók szája és állkapcsa a tépésre és nyelésre van berendezkedve, míg mi képesek vagyunk állkapcsunkat oldal irányba mozgatni és rágni. Nyálunk és vizeletünk egyaránt lúgos, ellentétben a ragadozókkal és mindenevőkkel. 

     Mindezek csak kiragadott példákként állnak itt, alátámasztandó azt az állítást, hogy az ember anatómiailag és veleszületetten nem ragadozó, nem mindenevő, nem fűevő, hanem gyümölcsevő. A legjobbat akkor tennénk a testünkkel, ha trópusi éghajlatra költözve nem ennénk egyebet, mint érett gyümölcsöt és zöld leveleket. Tapasztalatból tudom, ez ma Magyarországon nem könnyű. Fél évet éltem gyümölcsevő étrendet próbálgatva. Ehhez képest a vegán életmód sokkal megengedőbb és színesebb. 

Lényeg a lényeg, a testünk nem alkalmas arra, hogy húst, tojást, tejterméket emésszen, s ha mégis fogyasztjuk, súlyos betegségekkel fizetjük meg az árát. Mert az emberi test is olyan, mint egy gép - csak jobb. Ha megfelelő üzemanyagot viszel be, jól működik, ha nem, akkor nem. Ez a gép, ez a bizonyos ember nevű gép sokkal jobb szerkezet, mint bármi, amit mi alkottunk. Akár 50-60 évet is eldöcög rossz üzemanyaggal... de idővel kiderül, hogy a tünetmentesség nem egyenlő az egészséggel. 

 

Kecsita története

   Kecsita, 15 éves kecskeasszonyság, aki a Noé menhelyen tengeti nyugdíjas napjait békében, szeretetben, így a történet mindenképp happy endes lesz. De szeretném elmesélni nektek, honnan s hogyan került ő ide. Mert Kecsita szerencsétlen áldozata és végül szerencsés túlélője nem csak a tejiparnak, de a házi tej mítosznak is.

  


A történet 2012 márciusában kezdődött, amikor egy vidéki lapban a következő hirdetés jelent meg: 

         3 éves anyakecske vágásra eladó. Lába törött. Ára 10.000 Ft.

    Kata és Gergő jó ideje vegetáriánusok voltak már akkor. S ahogy a vegán mozgalom hazánkban is ébredezni kezdett 3-4 évvel ezelőtt, hozzájuk is egyre több információ jutott el a tejiparban és tojásiparban történő borzalmakról. Ezért szerettek volna házi tejet venni, sőt, arra gondoltak, szereznek egy saját kecskét. Így akadtak rá a szívszorító hirdetésre, ami akkor már 1 hónapja szerepelt az újságban. Abban a pillanatban a sztori kecskevásárlásból,  kecskementéssé változott. Telefont ragadtak és a Noé Állatotthonnal való egyeztetés után másnap reggel már ott voltak a kecskéért. Legrosszabb álmaikban sem számítottak arra, ami ott fogadta őket. 

   Kecsitát egy ólnak is aligha nevezhető ablaktalan beton építményben tartották, ami méretét tekintve arra volt elegendő, hogy az állat feküdni vagy állni tudjon egy helyben. Fél méteres láncon élt ott bent, s már jó ideje nem tudott lábra állni. Fektében fejték, amíg tudták, s amikor végleg elapadt a teje, feladták a hirdetést. Tulajdonosai a szarvánál fogva rángatták ki szerencsétlent, akin már akkor látszott, hogy nem 3 éves. Kukoricával etették, hogy sok tejet adjon. Ettől és a totális mozgáshiánytól vészesen el volt hízva, körmei elképesztő mértékben lenőve, törött csontja rosszul összeforrva.
   Kecsita utolsó gidáját 2011 telén hozta világra és vesztette el azonnal, ugyanúgy ahogy korábban már legalább tíz másik gyermekét.

   Egy kis háttér információ, mert sokunknak nem tanították az iskolai biosz órákon: sem a tehén, sem a kecske nem ad "alapból" tejet. Teherbe kell esnie, szülnie kell, s utána indul be a tejtermelése. Mindkét állatfajt évente egyszer teherbe kell ejteni kan állat vagy művi inszemináció segítségével, ezek után a kicsinyét születése után elvenni, majd pedig rendszeres időközönként fejni és közben folyamatosan magas fehérje tartalmú táppal etetni. Így működik ez szerte a világon. (kép forrása:freepictures.net)

amikor a menhelyre került

Akkor úgy tűnt, már csak hónapjai vannak hátra, folyamatos felügyeletre és nagyon sok orvosi segítségre szorul, így megmentői előzetes megbeszélés után a Noé menhelyre vitték, ahol így írtak róla: 
"A hátsó lába eltörött még decemberben, sajnos nem kezelték. Kecsíta gyakorlatilag hónapok óta nem tudott lábra állni. Problémáját az is fokozta, hogy nem kezelték a körmét és ezért azok annyira túlnőttek, hogy mára gyakorlatilag ez gátolta a mozgásban. Még aznap egy hozzáértő juhász megkörmölte és megvizsgáltattuk. Kiderült, hogy Kecsíta nem három éves, sokkal inkább 13. A fülei gyulladtak és a hallójáratai összenőttek, a szemei szintén gyulladtak, a fogsora enyhén szólva is hiányos. Az izmai lesorvadtak, viszont túlsúlyos."

   Amikor Kecsitát betámogatták a menhely egyik kis faistállójába, a többi kecske mind odajött és lassan, finoman egyenként odaérintették a szarvukat az ő szarvához. Így üdvözölték őt.

Innentől kezdődött Kecsita felépülése és egyre boldogabb élete. Kata és Gergő naponta látogatták, lábra segítették - s így tettek a menhely dolgozói is, amikor csak módjukban állt - hogy megtehessen eleinte 1-2, később egyre több lépést. Egy hónapig tartott míg már magától is lábra tudott állni. "Hatalmas dolog volt, hogy egyszer, amikor jöttünk hozzá, messziről meglátott minket és felállt!" - mesélik megmentői. "Szerettük volna hazavinni, de igazából neki jobb itt. A többi kecske nélkül nem épült volna így fel. Jó neki itt ennyi állat között. Korábban valószínűleg csak akkor látott másik kecskét, amikor bakkecskét hoztak hozzá, vagy amikor szült"

 Ami a hallójáratait illeti, a korábbi kezeletlen fülgyulladásnak köszönhetően nagy valószínűséggel süket, de ez cseppet sem zavarja. Nagyon jól kijön a többi kecskével, disznóval, tyúkkal. Ami a disznókat illeti, még a kajáját is határozottan megvédi tőlük, nem kell őt félteni.

   Egykor törött lábát, ha bénán is, de használja. Remekül megtanult újra járni. Hogy joggal szépnek nevezhető életkorát méltóképp méltassam, megpróbáltam kideríteni a wikipédián, hány évet élnek hivatalosan a kecskék. Íme a házi kecske oldala. Nem derül ki róla, hogy meddig élnek, azonban mai találkozásunk után különösen sokkoló, ahogyan tárgyalja a témát a netes lexikon. Húsa, elletése, gazdaságos tartása, vágása...  "EU 15 hústermelése: 72.361 tonna" Pont ahogyan a haszonállatok témáját megközelítik az emberek. Miközben mai találkozásunk után még biztosabban érzem: a "haszonállatok" és a "társállatok" között az ég világon semmi különbség nincs. Pont ugyanolyan szeretni valóak, kedvesek, egyediek, okosak és szépek ők is, akiket olyan sokan bántanak!

  Ha most azt hiszed, Kecsita története egyedi sztori, akkor félig igazad van, félig tévedsz. Valóban különleges, mert megmenekült és jó helyre került. De a tartási körülményeit tekintve messze nem nevezhető egyéninek. Tele van "háztáji" állattartással az ország. Meglehet, hogy vannak állatok, akiket kivisznek legelőre, de ettől még minden anyától elvették a kicsinyét röviddel szülés után s mind a kés alatt végzi, amint úgy van magasabb értéke. Az állat a háztájinak becézett kis gazdaságokban is eszköz a pénzkereséshez. Az számít csupán, hogy megtermeljék, ami eladható. Úgy tartják őket, ahogyan az gazdaságos. Úgy etetik, hogy ne kerüljön sokba. S akkor vágják le őket, amikor az a leginkább megéri.  

   Kecsita elbűvölően szelíd és kedves személy. Csak ajánlani tudom mindenkinek, hogy menjen el és ismerkedjen meg vele! Nem csak azért, hogy ő örüljön, de azért is, amit ő ad! S ha már arra jártok, vigyetek neki káposztát vagy zabpelyhet, mert ezeket nagyon szereti!