Egy 95 évesen vegánra váltott nagyiról szóló CIKK kapcsán Felmerült bennem a kérdés: vajon életkorfüggő-e a változásra való képesség?Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a fiatalok rugalmasak, az idősebbek rugalmatlanabbak. Az elmúlt héten lefolytatott kis minikutatásom eredményei szerint a 40-es, 50-es, 60-as, sőt, 70-es éveiket taposók is éppen úgy váltanak vegánra, mint a fiatalabb korosztály!
A megkérdezettek többsége a FB-nak és a Youtube-nak köszönhetően jutott hozzá a szemléletformáló információkhoz. Ez nekünk, aktivistáknak fontos visszajelzés: kommunikációnkban ne csak az ifjúságot célozzuk be, mert 40 fölött is bőséggel akad közönségünk!
Mindig előszeretettel kérdezgetem vegán ismerőseimet, hogy milyen nehézségekkel találták magukat szembe a kezdetekkor. A most kifaggatott 40-50-60-70 éves korosztály képviselői válaszaikban egy az egyben ugyanazokról a kihívásokról számoltak be, mint amiket máskor is kapok. Például nem tudta, mit mivel helyettesítsen; nehéznek érezte leszokni a sajtról; nem volt könnyű feldolgozni a baráti kör értetlenségét - ám mindezek nem túl gyakoriak, éppen csak elő-elő fordulgatnak.
Kiragadnék néhányat a szívemhez legközelebb álló válaszok közül:
Miért váltottál vegánra?
"Szeretném
látni felnőni az unokáimat."
(Kriszti, 45)
"Mint
ahogy képtelen lennék állatokat kínozni és megölni, rájöttem
hogy az sem helyes, ha másoknak pénzt adok azért hogy ezt
megtegyék helyettem." (Gergő, 43)
"A
lányom példáját követtem. Először ő váltott erre az
életmódra. Megismertette velem azokat a filmeket és cikkeket,
melyek hatására teljesen más szemszögből láttam rá ennek az
életfelfogásnak az előnyeire." (Katalin, 63)
"Ez volt a logikus lépés"
(Károly, 76)
Miért jó vegánnak lenni?
"Mintha
egy félig vakon leélt élet vége felé lehullt volna a hályog a
szememről. Jobban látom a valóságot, amit a legtöbben nem
szeretnek látni, újra összebarátkoztam kisgyerekkori önmagammal,
aki ösztönösen lázadni akart az állati lét gyötrelmei
ellen." (Attila, 62)
"Azóta egyszerűen nem kapok el semmilyen
betegséget, sőt, tele vagyok energiával. Bringával járok be dolgozni Budakesziről
Budapestre. A bringázásnak is biztos köszönhető, de fogytam kb. 15 kilót,
fogyókúrázás nélkül. Azelőtt mindig küszködtem túlsúllyal." Gergő, 43)
"Még
jobban szinkronba került az életmódom az állatvilág iránti
mélységes szeretetemmel." (Károly, 76)
"Egészségesebbnek, energikusabbnak érzem magam és sokkal változatosabban étkezem, mint korábban" (Sára, 44)
Hogy fogadta a környezeted a váltást?
"A párom elfogadja és mindenben támogat, de ő nem vegán. A baráti
körömben, a munkahelyemen ez szinte mindig téma, kérdeznek, nem
igazán értik. Csodabogárnak tartanak." (Erika, 54)
"A
családom szemöldökhúzogatva, de végülis
elfogadta. A lányaim támogatva, elfogadva, csak nekik ne legyen
kötelező. Ma már a lányaim is vegánok." (Kriszti, 45)
"Ahogy az én vegánságomat hogy fogadják, az rajtam múlik.
Ha valakiben felmerül a kérdés, hogy az övét hogy fogadják,
akkor azt mondom: őrajta fog múlni." (Laci, 45)
Végszó:
"Nagyon
sajnálom, hogy nem találkoztam hamarabb ezzel az életmóddal. 40
évig voltam pedagógus. Mindig is az egészséges táplálkozásra
ösztönöztem a tanítványaimat. Biztos sok gyermek lett volna
fogékony ezekre az ismeretekre. Valószínűleg az ellenérdekelt
élelmiszeripari cégek miatt nem kerülnek be jobban a köztudatba a
negatív információk. Már a főiskolákon és egyetemeken is
informálni kellene a hallgatókat. (Katalin, 62)
(a linken szereplő cikket pár napon belül feltesszük a Vegán Állatvédelem oldalra magyarul)
