2012. december 3., hétfő

ÁLLATOK A LABORBAN

   Noha a kísérletek töredéke szól csak új gyógymódokról, vagy egyáltalán egészségügyről, mégis ez az a kérdés, ami a leginkább érdekli az embereket.
És ha a saját gyermeked feküdne gyógyíthatatlan betegséggel? Vagy a saját édesanyád? Egy betegséggel, amire nincs gyógymód. Fájdalmakkal, amiket nem tudunk még csillapítani. Akkor is fontosabbak lennének neked az állatok?
De kérdezhetnénk azt is: mit gondolsz, körülbelül hány csimpánz életen át tartó testi-lelki kínzása és halála nem túl sok ahhoz, hogy a te rokonod élhessen? Mennyi áldozatot ér meg, hogy neked ne kelljen szembe nézned a halállal, a fájdalommal, a gyásszal?
Áldozat. Milyen szép szó, ha magunk hozzuk meg. Éveket áldoztam az életemből, hogy Téged ápoljalak. Feláldoztam a karrieremet, hogy Melletted legyek. Feláldoztam a szabadságomat, hogy Neked segítsek. Önfeláldozó vagyok. Áldozatkész vagyok. Önzetlen vagyok. Mindez nagyon szép. De mennyiben nevezhetjük nemes áldozatnak, amikor mások szenvedését és mások életét áldozzuk fel nemes céljaink oltárán?
Olvastam már valahol, hogy legyünk hálásak az állatvilágnak, mert sok-sok millió állat halt meg azért, hogy nekünk gyógymódunk legyen erre vagy arra a betegségre. Jelentem: tévedés. Nem azért haltak meg, hogy nekünk gyógymódunk legyen. Azért haltak meg, mert nem tudtak védekezni. Akaratuk ellenére voltak épületekbe zárva, szélsőségesen abnormális körülmények között tartva, kínozva és végül likvidálva. Nem akartak ők segíteni senkinek. Élni akartak. Menekülni. Csak nem tudtak.
Amikor az orvosok vagy a pszichológusok emberek bevonásával végeznek kutatást, az első lépés mindig az, hogy tájékoztatják a kutatási alanyokat arról, milyen esetleges kellemetlen következménye lehet a kutatásnak. Például felkavaró lehet, amikor a gyerekkori traumáiról kérdezünk, vagy ez az új tabletta fejfájást okozhat. Minden olyan kutatásnál, ahol felmerül, hogy bármiféle minimális kellemetlenség adódhat, az emberekkel informált beleegyezési nyomtatványt íratnak alá. Ez egy alap dolog. Törvénybe van foglalva. Tanítják mindenkinek az egyetemen. Tehát csak úgy szabad valakit kutatásra felhasználni, ahogy az illető tudja, milyen kockázata van a részvételnek és azt önként vállalja. Ennyi. Az állatok nem mennek önként a laborba. Nem fogják fel, mi fog velük történni. S egyáltalán nem egyeztek bele. Akaratuk ellenére áldozzák fel őket olyan célokért, amikhez semmi közük.
Hogy fontosabb-e a saját gyerekem élete, mint mondjuk 500.000 csimpánz élete? Igen. Nekem egyértelműen fontosabb. De a csimpánzok élete nem az enyém, hogy döntsek felette. Nem az enyém, hogy feláldozzam. 




Gyászmunka tyúkoknál

Sehol nem olvastam azelőtt, hogy a tyúkok gyászolják az elvesztett társukat. Pedig milyen magától értetődő ez igazából... Kitti elmúlt két h...