Pároztatás vagy ivartalanítás?

Olyan ez, mintha egy nagy teremben több tucat ember azon dolgozna,
hogy minden borítékot felbélyegezzen. Nincs elég bélyeg, vagy nem ragadnak elég jól. A helyzet már önmagában reménytelen, de te belépsz és beadsz még öt darab üres borítékot. Igaz, a hatalmas teremben a tengernyi boríték között az az öt új elenyészően kevésnek tűnik, de ha leülsz a sarokba és kicsit figyeled, mi történik, azt fogod látni, hogy percről percre újabb emberek
nyitnak be és dobnak be még 5-10 felbélyegzésre váró borítékot. Bélyegből
alig-alig érkezik több, de boríték egyre csak több lesz. A dolgozó önkéntesek
fáradtak, elkeseredettek, de nem hagyják abba. És tudod miért nem? Mert
ezek nem borítékok, hanem magányos, nyüszítő kutyák, akik gazdikra (bé-
lyegre) várnak. Olyan kutyák, akik mind szerető otthonra vágynak és egy
emberre, akihez tűzön-vízen át ragaszkodnának, csak jönne el végre értük.


A menhelyek és a gyepmesteri telepek tele vannak. Jóval több a kutya és macska, mint amennyinek a jelenlegi társadalom otthont tud adni.
Szereted a kutyádat és tudod, hogy az a természetes, ha lehetősége van
szaporodni egy fajtársával. Ez természetesen így is van. Vannak viszont
ellenérvek, amiket fel kell tennünk a mérleg másik oldalára. Amikor a kutyád világra hoz öt elragadó kis csöppséget, és te lelkiismeretesen gazdit
keresel nekik, azzal öt olyan ember „kutyatartó kapacitását” kötöd le, akik
menhelyről, utcáról vagy gyepmesteri telepről is befogadhattak volna egy
amúgy esetleg halálra ítélt kutyát. Az az öt ember már nem fog elmenni
örökbe fogadni, így öttel kevesebb lesz a gazdijelölt annak a sok-sok ezer
gazdátlan kutyának, akiket előbb-utóbb utolér az altatás, vagy nevezzük
nevén: a halál.

Hát persze hogy jobb lenne, ha minden kutya párosodhatna, és minden család nevelgethetne bájos kis kölyköket. De ha ennek az az ára, hogy
milliók élnek és halnak meg úgy, hogy soha nem is volt gazdájuk, otthonuk, családjuk, akkor azt hiszem, újra kell gondolni a helyzetet! Mérlegre kell tenni a dolgokat.
Ahogy sokan mások, én is ezt tettem és arra jutottam: inkább az én kutyámnak legyen egy kicsivel kevésbé tökéletes az élete, mint hogy további öt másiknak elvegyem a lehetőségét attól, hogy egyáltalán élete legyen

Állatjogi szempontból felvethető, mennyiben van jogunk megfosztani
a kutyákat és macskákat a szaporodás lehetőségétől. Itt is erőfölényünket
felhasználva teszünk velük valamit, amit ők egészen biztosan nem akartak. Azonban itt – szemben a haszonállattartással – nem a saját érdekünkben cselekszünk. Inkább úgy, mint egy okos szülő, aki nem engedi, hogy a
gyereke olyasmit csináljon, ami rá vagy másra nézve veszélyes lenne. Át-
látjuk a helyzetet – mert felelős állatbarátként ez a dolgunk –, és a kisebb
rosszat választjuk: az ivartalanítást.

Ez az oldal szerintem nagyon profi összefoglaló infókról, tévhitekről: www.ivartalanitas.hu/

Üdv az oldalon!

Szinte biztos, hogy Téged is, ahogyan engem is: vegyes táplálkozásúnak neveltek. Azt tanultuk, hogy ez így normális. Nem túl jó érzés rájö...